Dr. Gaál Botond honlapja
Hálaadó istentisztelet a ceglédi templom
építésének 140. évfordulóján
Cegléd, 2011. október 2.
Textus: 1 Kir 9,3
„Az Úr így szólt Salamonhoz: Meghallgattam imádságodat és könyörgésedet, amikor könyörögtél előttem. Megszenteltem ezt a templomot, amelyet építettél, hogy ott legyen az én nevem mindörökké. Ott lesz a szemem és a szívem is mindenkor.”
Kedves Testvéreim!
Salamon király templomot épített a néppel együtt. Már elhangzott a nagyon híres imádsága, amelyben fölsorolta, milyen hosszú és fáradságos munka révén tudták megvalósítani álmukat, a jeruzsálemi templom megépítését. A most fölolvasott szép ószövetségi ige mindenek előtt arról beszél, hogy imádságukat Isten meghallgatta és válaszolt nekik: Megszenteltem ezt a templomot, amelyet építettél, hogy ott legyen a nevem mindörökké!
Nagyon szépen illik ez az ige mostani ünnepünkhöz, amikor templomunk építésének vagy felszentelésének 140. évfordulóján mi is emlékezünk. Tetszett Istennek és áldását adta a buzgó szívek akaratára, minden jó szándékára, legfőbbképpen pedig imádságára.
Mit jelent az, hogy megszenteltem ezt a templomot? A zsidó ember úgy gondolta el, hogy Istennek kell egy olyan hely, ahol megtalálható, ahol „lakozik”. Az volt a szokás, hogy oda elzarándokolt évente egyszer, imádságot mondott és hazament a családjához. Így volt ez náluk ezer éven át. Főként a családfő ment el Jeruzsálembe, hosszú-hosszú napokon át gyalogolva. Boldog volt az egész család, amikor hazaérve a családfő elmesélte, hogyan történt az útja és miként vett részt az istentiszteleten. Másképpen: hogyan találkozott az Úrral! Ez semmiképpen nem valami misztikus elmerülés, vagy fizikai látás révén történt, hanem a szabadítás történetének meghallgatásával és imádsággal. A hívő zsidó ember ezáltal érezte Isten földi jelenlétét. De már Salamon is figyelmeztetett rá, és mondja is az imádságában, hogy bizony a mindenség sem képes befogadni Istent, hát még ez a templom! Isten tulajdonképpen nem testileg van jelen népével, hanem lelkével. Megszenteltem ezt a templomot, azt jelenti, hogy Isten velük van mindörökké! Ez a vigasztalás hangzik el ott és akkor is, mert így folytatódik a válasz: Ott lesz a szemem és a szívem is mindenkor! Ezzel Isten valami nagyszerű és örök reménységgel ajándékozta meg népét. Én veled leszek! Ott lesz a nevem mindörökké! Hányszor és hányszor hangzott el ez választott népe számára és hangzik számunkra is napról napra, évről évre.
Amikor Mózeshez a Hóreb hegyén Isten beszél, és elküldi őt a nép kiszabadítására Egyiptomból, akkor Mózes azt kérdezi Istentől: de Uram, mit mondjak a népnek, ki vagy te, mi a neved? És ekkor Isten nagyon lényegeset mond neki: Vagyok, aki vagyok! ezt mond meg a népnek: a Vagyok küldött téged! De mit jelentsen ez? Ennek több idői jelentése van: vagyok, aki vagyok, vagyok, aki leszek, leszek, aki vagyok és leszek, aki leszek. Ez mind azt jelenti, hogy én veled vagyok, én veled leszek, én veled megyek, és ott leszek veled a történelem folyamán. Majd meglátod, én elkísérlek téged, ne félj! Ez az ígéret végig húzódik az egész SZENTÍRÁSON!
Ugyanez hangzik később Józsuénál: én veled leszek! De Ézsaiás 43-ban is ugyanezt olvassuk: ne félj, én veled vagyok, megváltottalak, enyém vagy! Ugyanígy Jerémiásnál is. De ez az örömhír szól az első Karácsonykor, amikor hangzik a szózat: Immánuel! Velünk az Isten! És ez hangzik el Pál apostol esetében is, amikor azon az iszonyatosan nehéz és félelmetes hajóúton megy Rómába és már emberileg nincs semmi remény: ne félj Pál, én veled vagyok, neked meg kell jelenned a császár előtt! De ezt megelőzően már van egy örök ígéretünk Jézustól: én veletek leszek minden napon a világ végezetéig!
Erre az isteni jelenlétre emlékezett mindig Izráel népe, amikor szüntelenül hálát adott Istennek a megtartatásért, az elvett javakért, a szabadításért. „Az Úrnak kegyelmességéről emlékezem, mind aszerint, amint cselekedett velünk az Úr!”(Ézs 63) Ez Izraelnek a legősibb hálaadó éneke. Mindig azért emlékeztek, hogy lássák világosabban az Úr vezetését és nézzenek előre a még ismeretlen történelembe. Mi is azért emlékezünk most, mert szeretnénk hálát adni Istennek azokért az ősökért, akik itt ezen a helyen szent hajlékot emeltek Istennek és egyúttal lelki szemeinket a jövő felé fordítjuk. Megható arra gondolni, hogy e templom felszentelésekor az debreceni diákDobos János szolgált itt lelkészként, aki 1848-as időkben a parlament papjaként jelen volt Magyarország és Erdély egyesülésének megszavazásánál, majd 1881-ben pedig ott volt a debreceni alkotmányozó zsinaton, amely akkor egyesítette az erdélyi és a hazai egyházkerületeket. Hálával gondolunk arra is, hogy 1928 és 1944 között a híres bibliafordító Czeglédy Sándor, a feleségem nagyapja, volt ennek a gyülekezetnek a tudós igehirdetője, akinek mély zengésű hangja betöltötte ezt az óriási templomteret. Emléküket őrizze e hajlék az idők végezetéig!
Testvérek! Hogyan nézzünk erre a templomra? Azt szokták mondani, hogy másképpen nézi az erdőt egy festőművész, másképpen nézi egy ács, másképpen nézi a környezetvédő szakember. A festőművész a teremtett mindenség egy csodaszép részét látja benne, amit meg lehet örökíteni, hogy az ember gyönyörködjék abban. Pál László és Munkácsy Mihály, Nagy István oly szép erdőjelenteket festettek. Az ácsmester azt látja az erdőben, milyen alkalmas darabokat tudna belőle választani egy ház gerendáihoz, tetőzetéhez. A környezetvédő szakember pedig azt nézi, mennyi friss levegőt adnak az erdő fái az ember számára, hogy ezáltal fönnmaradjon a természet egyensúlya. – Ezt a templomot is lehet sokféleképpen nézni. A művész nézi a stílusát, a környezettudományi szakember nézi az elhelyezkedését, a kőműves észreveszi az állapotát, az építész látja a szerkezetét és figyeli, hogyan illik ez az épület település lakóházaihoz.
Testvérek! Elfogadjuk minden szemlélő véleményét. Hadd tegyük azonban hozzá, hogy az Úr Jézus tanítása szerint ez a templom az imádság háza, amivel azt akarta kifejezni, hogy ezt a templomot a benne lévő, az ott Isten dicsőítésére összegyűlt emberek, a gyülekezet teszi templommá. Nem az, hogy mi emberek föl akartuk építeni és valamelyik püspök pedig felszentelte, vagy még az sem, hogy kiírjuk rá Istennek az igéjét, hanem az teszi templommá, hogy itt ebben a közösségben az Úr Jézus Krisztus a Lelke által jelen van az övéivel. Ha tiszta lélekkel jövünk ide, ha őszintén hozzuk ide minden imádságunkat, ha letesszük itt minden terhünket az Úr elé, és megújult lélekkel megyünk innen ki, akkor ez az épület templommá lesz és az is marad örökké. Erre mondotta egykor Isten a Salamonnak adott válaszában: Megszenteltem ezt a templomot! Ott lesz a szemem és a szívem is mindenkor!
Ha így nézzük a mi templomunkat és helyesen akarunk emlékezni, akkor ne merengjünk el a múltban, ne csak visszafelé nézzünk, hanem Jézusra figylve nézzünk a jövőbe. Hogyan? Azt mondja Péter apostol a híveinek: „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.”(1Pét 2,5)
De mit jelent lelki házzá épülni? Mindenek előtt azt, hogy engedünk Jézus hívó szavának, és figyelünk arra, mi a szándéka velünk, hogyan akarja életünket formálni. Ez azzal kezdődik, hogy elfogadom a Szentírás felém hangzó üzenetét. Ha hallgatok az Úr szavára, az életemet teljesen megfordíthatom, egészen mássá lehetek mint eddig voltam, szó szerint azzá lehetek, akinek engem az én Teremtő és megváltó Istenem alkotott. Ha engedem, hogy engem az Úr formáljon, akkor bizony ő a kezébe vesz, és addig formál, farag, amíg be nem tud illeszteni a lelki ház épületébe. És akkor szolgálok, nem pedig uralkodok másokon, akkor a szívesség és jóság lesz meghatározó az életemben, nem pedig a közömbösség vagy a romboló, trágár beszéd, amiből hallunk eleget úton-útfélen. Akkor nem irigykedni fogok, hanem együtt örülni az örülőkkel, akkor nem búslakodni fogok, és nem járok kiábrándult lélekkel, hanem az Úrban reménykedve lesz jövője az életemnek. A lelki ház ilyen emberekből áll, akik hisznek a hitetlenség ellenére, akik reménykednek a reménytelenség ellenére, akik szeretnek az őket ért szeretetlenség ellenére is. Mert az ilyen ember hiszi, hogy Isten valósággal vele van, ahogyan ígérte Salamonnak is: „Ott lesz a szemem és a szívem is mindenkor!”
Amikor vonattal vagy autóval Cegléd táján járunk, messziről legelőször ezt a templomot pillantjuk meg mint e város jellegzetes épületét. Kupolája kimagaslik, szép! Én most azt szeretném mondani, hogy van ennél egy még szebb templom is, amely nem kőből való, hanem az itt élők gyülekezetéből való lelki templom. Az nem számít, hányan vagytok, mert Istennek nem tömegek kellenek, hanem szolgáló lelkek. Ti csak hallgassatok Péter apostolra és ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá! Ti ceglédi bibliás keresztyén emberek legyetek ennek a városnak a legjobb polgárai, ti legyetek a magyar nemzetnek a leghűségesebb fiai, mint egykor őseitek is tették Kossuth hívó szavára, ti legyetek a leginkább áldozatkész emberek, mint tették azt valamennyien, akik régen is és mostan is adakoztak e ház felújításáért. Ti magatok épüljetek föl lelki házzá, amely nagyon messze sugároz, amely messzire látszik, és mindenki tudja róla, hogy itt olyan reformátusok szolgálnak, akik egy új magyar népet akarnak, akik egy erkölcsiségében megújult, szellemében tiszta, alkotni vágyó és művelt magyar nemzetet álmodnak. Milyen elszomorító, amikor a „való világra” gondolunk. És most a TV műsorára gondolok, amelyben a behívott szereplők silány és műveletlen magatartásukkal, trágár és obszcén beszédükkel mérgezik a magyarságunkat. Még szomorúbb az, hogy a TV munkatársai ehhez asszisztálnak, sőt meg is rendezik nekik ezeket erkölcsi fertőt sugárzó jeleneket. De a leginkább elkeserítő, hogy immár elérték azt, hogy van erre igény a mai társadalomban. Ezbizony a „való világ”, amelyben élünk. Még Kossuth-díjas színészek is káromkodnak a TV nyilvánossága előtt. Ebből Testvéreim, így nem lesz művelt és szabad nemzet, az ilyen népnek nincs jövője! Sírva mondhatjuk el mi is Tompa Mihállyal: „mint oldott kéve széthull nemzetünk!” De mi nem ilyen magyarságot akarunk, mi nem ilyen hazában akarunk élni. Reménykedünk, amint Vörösmarty Mihály is látta maga előtt: „Még jőni kell, még jőni fog: Egy jobb kor, mely után: Buzgó imádság epedez: Százezrek ajakán.” Ti mindenkor legyetek erre felkészülve, és ne engedjétek, hogy egyik magyar mérgezze a másikat, egyik magyar taposson a másikon, hanem tanítsuk meg felejteni ezt a népet és Krisztust követve nézzünk előre nemzetünk szolgálatában, tudván azt, hogy ezt kitől tanultuk.
Jó pár évvel ezelőtt Franciaországban egy hittudósokból és természettudósokból álló konferencián, a Lyon-i Katolikus Egyetem gótikus nagytemplomában prédikáltam. Sokféle ember hallgatta az igehirdetést: katolikusok, anglikánok, ortodoxok, evangélikusok és reformátusok. Hugenotta papi öltözetben voltam, és nekem is nagy élmény volt a világ egyik legnagyobb katolikus központjában igét hirdetni. Nagy és impozáns volt a templom, azok a tudósok pedig ott a különbözőségük ellenére egy élő kövekből álló gyülekezetet alkottak. De Testvéreim, a lelki házhoz nem feltétlenül kell nagy katedrális, mert az Úr Krisztus nem a pompát nézi, hanem a mi szívünket. A debreceni tanszéki szobámban van egy kicsi festmény egy szegényes kis házikóról. Mindenkinek tetszik, idilli kép, mintha egy szép magyar viskót ábrázolna. Azon a képen a kis szalmatetős házacska nem más mint Koreában az első református templom 1870 tájáról. Onnan indult el minden. Nekik az volt az első lelki ház, ahol imádkoztak. Isten meghallgatta az imádságukat. Ma már több mint 20 ezer református gyülekezet van Dél-Koreában. Mindez 140 év alatt! Ott megújult egy nép, mert megújult a keresztyénségük, s ez magával vitte az egész nemzetüket. Ilyen a Krisztusban megújult nép, amikor fölépülnek lelki házzá és újjá teremtenek egy egész népet. – Én így képzelem el ennek a ceglédi gyülekezetnek a hálaadását, visszatekintve Isten jóságára és kegyelmére, de előre tekintve a Krisztusban mindeneket megújító erejére, hogy Isten előtt és a magyar népünk előtt is ez a gyülekezet válják egy lelki katedrálissá, amely kimagaslik, amely erősebb minden más alkotásnál. Ezzel a biztos hittel nézzünk előre és akkor Isten lelki házzá fogja szentelni ezt a gyülekezetet is és az ígéret Nektek is szól nemzedékről nemzedékre: Megszenteltem ezt a templomot, amelyet építettél, hogy ott legyen az én nevem mindörökké. Ott lesz a szemem és a szívem is mindenkor. Ámen
Utóima: Hála van szívünkben édes Atyánk a gazdag üzenetért. Köszönjük a buzdítást, hogy kicsiny voltunk ellenére válhatunk lelki katedrálissá a Úr Jézus Krisztusban és élhetünk néked tetsző életet embertársaink javára és a Te dicsőségedre.
Áldunk mindazokért az ősökért, jótevőkért, akik itt templomot emeltek, akik e szent helyen hirdették igédet, akik e gyülekezethez tartozva hitben éltek és hitben haltak meg. Adj nekünk is hűséges szívet, hadd lehessünk mi is engedelmes gyermekeid, a mi Úrunk Jézus hadd formáljon át bennünket és építsen be e gyülekezet lelki házába.
Áldd meg egyetemes anyaszentegyházadat, áldd meg népünket, nemzetünket boldogabb jövendővel és adj elé bizonyosságot, reménységet a jövője építésében.
Ámen.
