Dr. Gaál Botond honlapja

Coetus áhítat

 

Kolozsvár, 2009. július 14.

 

Előima: Teremtő és Megváltó Urunk, Jézus Krisztus, hozzád könyörgünk, hogy adj nekünk most hitet és értelmet a te léted titkának elfogadására és fölfogására. Te, aki ott ülsz a Mindenható Isten jobbján, ahonnan várjuk eljöveteledet, minden titoknak birtokában vagy,  ezért kérünk, hogy egy parányi igazságot ossz meg velünk ezen az estén. Úr Jézus Krisztus, aki magadba ölelted a teljességet és átfogod a mindenséget, most vonj magadhoz bennünket is és Szentlelked erejével, alázatunk és hálaadásunk csendjében szólj hozzánk isteni titkaidról, a  te kibeszélhetetlen szeretetedről. Érdemedért és kegyelmedből hallgasd meg imánkat: Ámen

 

Textus: Kol 1,15-23

„Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtménynél előbb született, mert őbenne teremtetett minden az égen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár királyi székek, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok, minden ő általa és ő érette teremtetett. És ő élőbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. És ő feje a testnek, az egyháznak; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy mindenben ő legyen az első. Mert tetszett az Atyának, hogy őbenne lakozzék az egész teljesség, és hogy ő általa békítsen meg magával mindeneket. Titeket is, akik egykor elidegenültek voltatok, most mégis megbékültetek az ő emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, tisztákat és feddhetetleneket állítson maga elé, de csak akkor, ha rendületlenül megmaradtok a hitnek fundamentumán, és nem mozdultok el az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, és amely hirdettetett az ég alatt minden teremtménynek. Ennek az evangéliumnak lettem én, Pál, szolgájává.”

 

Kedves Barátaim!

 

Ez az ige valamiképpen a dogmatika órákat idézi föl. Mintha Pál apostol tartana órát nekünk a Krisztus-titok mélységéről és magasságáról. Először fölemeli tekintetünket a mennyeiekre és magyarázza is Krisztus létének, majd a világ létének titkát, majd pedig tekintetünket a mindennapi életre irányítja, a valóságra.

 

Az olvasott igeszakasz arról beszél, hogy már a világ teremtése is Jézus Krisztushoz kötődik, míg végül a sorsa is az ő létébe torkollik. Amikor ezen az esti alkalmunkon elgondolkodunk azon, hogy mindenek őbenne, őáltala és őreá nézve teremtettek, valami különös érzés keríti hatalmába az embert. Engem legalább is! Eszünkbe juthatnak mindazok az ismeretek, amelyekre az emberiség szert tett a mögöttünk lévő századokban. Tudásban mily magasra jutott az ember. Egyik leginkább meglepő fölfedezése a 20. század tudományának az volt, hogy ennek a világnak van időbeli kezdete. Aztán tudjuk azt is, hogy milyen elképesztő a mérete ennek a világnak. Ha a Naphoz mérjük a Földünket, olyan, mintha egy futballabda mellé tennénk egy mákszemet. De ha az Arcturushoz viszonyítjuk a Napunkat, akkor meg az látszik mákszemnek. A Földünk már az egy pixelt sem éri el. A Pegazus csillagképben van egy fényes „csillag”, amelyről ezer éveken át csak annyit tudtak, hogy egy csillag az égbolton. Ma már tudjuk, hogy az a fényes pont egy nagy csillag-sokaság, az Androméda köd, amely a mi Tejútrendszerünkhöz a legközelebb lévő csillagrendszer. Mintegy két millió fényévnyi távolságban van tőlünk. Azok a fények, amelyek erről a csillagrendszerről érkeznek hozzánk, jóval Krisztus Urunk születése előtt indultak el onnan. Ma már azt is tudjuk, hogy egy milliónál is több csillagrendszer létezik a mi kis, átlagos Tejútrendszerünkön kívül. Micsoda távolságok, az ember szinte beleszédül, ha rá gondol. Sok csillag, amely most ott látszik az égen és ragyog nekünk, gyönyörködtet bennünket, lehetséges, hogy már réges-régen, talán egy millió évvel korábban kialudt. Nincs ott, de mi látjuk, mert olyan mérhetetlenül nagy ez a mindenség térben is és időben is, hogy még csak most értek ide azoknak a csillagoknak az üzenetei.

 

És most érdemes elgondolkodnunk azon, hogy ennek a kimondhatatlanul hatalmas világnak a teremtőjét találjuk Jézus Krisztusban. Ez a csodálatos mindenség olyan a kezében, mint egy parányi porszem, vagy még annál is kisebb. Olyan megdöbbentő, hogy a világ Teremtője, akihez imádkozunk, az Mária teste által beleszületett ebbe a világba és olyanná lett, mint bármelyikünk az itt ülők közül. Majd ő lett az elsőszülött a halottak között is és létével az örökélet felé mutat. Pál apostol is a kolosséi Krisztus-himnuszában erről a Jézusról beszél, erről a testté lett Istenről tesz bizonyságot, akiben most lelkünk mélyén nemcsak a világ eredetét csodálhatjuk meg, hanem annak végső értelmét és célját is. Ebben a Jézus Krisztusban egybeolvad számunkra most ennek a mindenségnek, s benne a mi emberi létünknek is a múltja, jelene és jövője.  Aki teremtette a mennyet és a földet, ezt a mérhetetlenül nagy mindenséget, az jött el hozzánk, akiben és aki által fenntartatik és megváltatik ez a mindenség. Ez az igeszakasz arról beszél, hogy Isten elrendezte a sorsunkat Jézus Krisztusban.: „Minden őbenne áll fenn” ­­– mondja bölcsen Pál apostol.

 

De mit is akar ezzel Pál kifejezni. 1876-ban Glouchester és Bristol püspöke, Elicott levelet küldött a világ legnagyobb természettudósának, Maxwellnek, akinek a nevével már a középiskolások is gyakran találkoznak. Ezt a püspököt érdekelték a természettudományos eredmények. Különösen is a fény, az atomok és a Nap teremtett mivolta érdekelte, s azt kérdezte Maxwell-től, hogyan függnek ezek össze, mi biztosítja a világ egységét. A természettudósok mindahányan tudományos magyarázatot igyekeztek adni erre a kérdésre, mintha ez a világ önmagát magyarázná. Az anglikán püspök is ezt várta. Maxwell még másnap válaszolt a levélre és azt írta neki, ha a világ egységét, vagy alapját keresi, akkor olvassa el Pál apostolnak a Kolosséi levele 1. részét. Ott azt találja, hogy a „minden őbenne áll fenn”, azaz Krisztusban. Ez egy csodaszép hitvallás a nagy természettudóstól. Pál apostol is ebben a csodaszép himnikus verseiben arra irányítja a figyelmünket, hogy a keresztyén ember akár a mennyeiekre, akár a földiekre tekint, ne tévessze szem elől Jézus Krisztust, aki mindenek előtt született, aki elsőszülött a halottak között is, aki alapja ennek a csodaszép világnak. „Minden Őbenne áll fenn!”

 

Ez szép is így. Pál is hozzáteszi, hogy ez így örömet fog számotokra jelenteni, „ha rendületlenül megmaradtok a hitnek a fundamentumán és nem mozdultok el az evangélium reménységétől”. Itt az apostol már a jövő felé tekint. — De hát nekünk nem szabad csak úgy prédikálnunk, mint aki rózsaszínre festi az eget, vagy fölemeli a gondolatot a mennyekig, miközben pedig itt vagyunk lenn a valóságban, s olyan fiatalokat nevelünk, akik őszintén aggódnak népünk, nemzetünk jövőjéért. Mert jelenleg nagyon nagy a baj. Azok, akiknek prédikálunk, bizony lent ülnek a gondok, bajok közepette a kilátástalanságban, reménytelenségben. Egy olyan világba küldjük ki prédikálni a tanítványainkat, amelyben mindenki kérdezi: mit tegyünk?  A Felvidéken élő testvéreinket korlátozzák az anyanyelvük használatában, ugyanez zajlik Kárpátalján. De hát az anyaországunkban egyre nagyobb a baj, főként az erkölcsi-szellemi süllyedés miatt, de a létbizonytalanság is besötétíti az egünket.

 

Barátaim! Népünk nem először van ilyen helyzetben. Amikor három részre volt szakítva, akkor is a kilátástalanság nyomasztó hangulata uralkodott. A hazatérő diákok látták, hogy itt nincs semmi,, se iskola, se tudás, se szellemi élet, se technikai színvonal.  Dönteniük kellett. Éppen a debreceni fiatal Méliusz adott programot a nemzetnek: Csináljatok a templomokból iskolákat! És bátran nekifogtak, tették, amit kellett tenniük, új országot építettek, egy új népet formáltak, mert nem halt ki belőlük a reménység, megmaradtak a Krisztus-hit fundamentumán, nem mozdultak el az evangéliumi reménységtől – mondaná Pál.  Csak ez lehet a mostani igei jótanácsunk is. Az a nemzedék fogja rendbehozni magyar népünk sorsát, amely az evangélium reménységére építi jövőjét.   Nincs minőség, ezért mi alkossunk minőséget! Öntsünk az emberekbe lelket és hozzunk be új szellemet! Ez lesz a jövőnk: a reménység, a kitartás, a becsület, a tudomány, a szépre törekvés, az evangéliumi élet ragyogása, szilárdsága, a jövőbe vetett hit szüntelen bizonyossága. Hogyan lehet ezt megtenni? Ha a magunk helyén azt tesszük, ami a legtöbb, a tanulás, a tudás, a szellemi kincsek osztása, a szépre törekvés, mert figyelnünk kell a népünk jövőjére is.

 

Ezt Pál is így tette, mert mindenek ellenére hitte az evangélium igazságát és remélte a krisztusi evangélium erejét. Azt mondja magáról ez a kicsiny és alázatos ember: „Ennek az evangéliumnak lettem én, Pál, szolgájává!” Ezt Kálvin is elmondhatta magáról és mi is elmondhatjuk példaként Kálvinról. Akkor gondolkodunk és akkor reménykedünk helyesen, ha mi magunk is ilyen kicsiny és alázatos szolgái maradunk az evangéliumnak, s szolgálunk hűséggel Pálként ott és ahová bennünket a mi urunk Krisztus állított: Ámen.

 

Záró ima:

Hálatelt szívvel mondunk köszönetet a vigasztaló, bátorító, utat mutató igédért Atyánk, s arra kérünk, hogy adj nekünk erőt mindazt megvalósítani, amit te elvársz tőlünk országod építésében. Köszönjük, hogy kegyelmeddel velünk voltál mindeddig, s kérünk, ne vond meg tőlünk továbbra sem irgalmadat, hanem olts belénk lelket a tiedből, a szabadságnak, a reménységnek és szeretetnek lelkéből. Hadd váljunk mi is hasznára népünknek, hadd lehessünk mi a reménység emberei, akik olthassunk, nevelhessünk az evangélium erejével, építve ezzel egy új jövőt nemzetünk számára.

Áldd meg ezt az intézményt, amely oly sok hívő lélek áldozatából lett. Könyörgünk lelkésznevelő intézményeinkért, a tanítókért és a tanítványainkért. Újítsd meg rajtuk kegyelmedet és erejüket sokszorozd meg az evangélium ereje által. Áldásod vegyen körül mindnyájunkat az éjszakában szeretteinkkel együtt. A Jézus Krisztus érdeméért: Ámen.