Dr. Gaál Botond honlapja
Princeton Theol Sem 200 jub
KÖSZÖNTJÜK A PRINCETONIAKAT
A princetoni református teológia 200. jubileumi éve
Ha valaki hallja az amerikai Princeton város nevét, nyomban arra gondol, hogy ott található a világ egyik leghíresebb egyeteme. Ez valóban igaz is, jelenleg mintegy tíz Nobel-díjas tudós él és dolgozik a városban. Lovász László Wolf-díjas világhírű matematikusunk is több éven át tanított a Princetoni Egyetemen. A város híres arról is, hogy 1930-ban ott hozták létre a világ egyik legmagasabb szintű elméleti kutató intézetét az egzakt tudományok számára (Institute for Advanced Study). Ennek az intézetnek a rangját emelték Neumann János és Wigner Jenő világhírű magyar tudósok is, akik Einsteinnel együtt dolgoztak Princetonban. Mostanság is megfordultak itt magyar tudósok, mint például Szemerédi Imre Abel-díjas matematikusunk. Viszont kevésbé ismert, hogy valójában a történelmileg kialakult „márkás” Princeton név az amerikai reformátusokhoz kötődik; ott presbiteriánusoknak nevezik őket. Itt működik a világ egyik legismertebb református teológiai egyeteme, a Princeton Theological Seminary. Ez az az intézmény, amely ebben az évben ünnepli alapításának 200. évfordulóját. Létrejöttének történetét és alapítása óta betöltött kulturális-tudományos jelentőségét ebben a megemlékező és köszöntő írásban mutatjuk be.
Néhány szó Princetonról. Maga a város egy nagyon bájos település New Jersey állam közepén. Két dombvonulaton fekszik, erdős-ligetes vidéken. A szűkebb értelemben vett város lakosainak száma mindössze 16 ezer fő, ám 2011-ben a városhoz csatolt agglomerációs körzetek révén lakóinak száma hivatalosan mintegy 30 ezerre nőtt. Korát tekintve, mint minden település Amerikában, Princeton is fiatal. Története csupán a 17. század vége tájban kezdődik. A leginkább elfogadott hagyomány szerint nevét a Nassau Házból származó Orániai Vilmos hercegről kapta, aki III. Vilmos néven lett Anglia királya. Így lett a neve Prince-town, azaz „hercegi város”, mai nevén Princeton. 1880-ban még alig több mint háromezer lakosa volt, akik többségükben presbiteriánusok voltak.
Amikor a 18. század második felében az első 13 állam döntött az Angol Királyságtól és Európától való elszakadásról, az 1770-es évek függetlenségi harcainak egyik színtere és központja is maga Princeton volt. George Washington seregei, a híres Richard Stockton tábornok vezetésével, 1777-ben éppen Princetonnál aratták a döntő győzelmet. Ma is megvan ez a csatamező és még áll Washington főhadiszállása is a közelben. Ebben az időben Princeton már jól működő iskola-város volt, s a főiskolájának volt egy nagy épülete a város közepén, amelyben összegyűlt az első alkotmányozó nemzetgyűlés, sőt 1783-ban a Kongresszust is itt tartották. Ezt az egytornyos egyetemi épületet a princetoniak Kapitoliumnak is szokták nevezni. Az Amerikai Egyesült Államok tehát ebből kis református városból indult el mint új, független állam. Itt élt a neves kálvinista lelkész, John Witherspoon, aki 1776-ban tevékenyen részt vett a Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazásában. Ő az egyedüli papi személy az aláírók között. A világhírűvé vált Nyilatkozat szellemiségének biblikusan szép és örök vonásai neki köszönhetőek. Számos utca, iskola, közintézmény Witherspoonról van elnevezve szerte az országban. Ami a történeti jelentőségét illeti, talán még jobban meglepődik az ember, ha ellátogat a város közepén lévő, szépen gondozott temetőbe, amely tulajdonképpen nemzeti emlékhely. E panteonban lépten nyomon világhírű emberek, nagy történelmi személyiségek sírjára bukkan a látogató. Itt van a sírja Woodrow Wilsonnak, a Princetoni Egyetem egykori elnökének, béke Nobel-díjasnak, akit az Egyesült Államok 28. elnökének választottak.
Nagyon érdekes a város iskolatörténete is. New York és Princeton között nagyjából félúton található Elisabethtown nevű település, ahol 1746-ban a presbiteriánusok létrehozták első főiskolájukat, amely College of New Jersey néven vált ismertté. Jonathan Dickinson lelkész a parókiáján adott helyet a lelkészi pályát választó fiataloknak és a képzésükben is tevékenyen részt vállalt. A környék azonban rendkívül mocsaras volt, a szúnyogok állandó jelenléte szinte elviselhetetlenné tette a főiskolások számára az ott tartózkodást. Elhatározták, hogy más helyre költöznek. Princetont találták a legalkalmasabbnak és 1756-tól ott folytatta munkáját New Jersey főiskolája. A kor kihívásainak megfelelően itt már nemcsak teológiát tanítottak, hanem sok egyéb tárgyat.
Történt pedig, hogy az 1740-es években Amerika keleti partján élő, immár államokba szerveződő népesség körében néhány év alatt egy rendkívül erőteles ébredési hullám „söpört” végig, melynek személy szerint legfőbb „motorja” a kálvinista Jonathan Edwards volt. Ő nemcsak teológus volt, hanem neves filozófus is. A 20. századi bölcselők az „Amerika filozófusa” megtisztelő nevet adták neki. A felvilágosodás eszméi hatottak rá, s már egészen korán hangsúlyozta Newton természetfilozófiai jelentőségét. Neki volt köszönhető a „nagy ébredés”, amely a különböző eredetű, felfogású, nemzetiségű embereket akkor szellemileg egybekovácsolta. Ez jelentős szerepet játszott abban, hogy a függetlenségi harcukat pár évtizeddel később sikerrel megvívták, s elindították útjára a világ majdani legerősebb államát. Ez a titka az amerikai nemzet erejének. Ezt a karizmatikus személyiséget, Jonathan Edwards neves lelkészt hívták meg 1757-ben a már Princetonban működő New Jersey College elnökének. A főiskolát ekkor kezdték Princeton College-nak nevezni, s bár Edwards nagyon rövid ideig töltötte be az elnöki tisztet, a főiskola egyre nagyobb jelentőségre tett szert. Ebből az intézményből fejlődött ki később a Princetoni Egyetem.
Időközben a Princetonban meghonosodott felsőfokú képzés sokirányúvá vált. Alapvetően azonban ez a főiskola is teológiai, jogi és orvosi képzést nyújtott, amint ez Európában is még sokfelé gyakorlat volt. Az amerikai nemzet egyre gyarapodott, erőteljesen nyugati irányba terjeszkedett, s mindinkább több lelkészre volt szüksége a kornak. Mivel a lelkészképzésre a többi felekezet is lépésről lépésre nagyobb hangsúlyt fektetett, és külön lelkészképző intézeteket hoztak létre, az Amerikai Presbiteriánus Egyház zsinata is hasonlóképpen döntött. 1812-ben a Philadelphiában tartott „zsinati” ülésén létrehozta a saját lelkészképző egyetemét Princetonban. Első elnöknek Archibald Alexandert választották meg, aki az újraalapítás javaslattevője volt. A teológiai képzés így kivált a princetoni főiskolai képzésből. A korábbihoz képest magasabb szinten oktattak, úgyszólván már „szakembereket” képeztek az egyházi szolgálat számára. Lényegében a New Jersey College-ból vagy Princeton College-ból nőtt ki mind az egyetem, mind pedig a presbiteriánus teológia. Ezért számítja ettől az évtől kezdve működését a Princeton Theological Seminary, amely már a nevében is hordozza az egyetemi jelleget. A Princetoni Egyetem és a presbiteriánus Princeton Theological Seminary közigazgatási szempontból külön élnek, de gyakorlatilag egybeforrtan működnek helyileg is egymás mellett.
A Princeton Theological Seminary 1812-ben csak három hallgatóval nyitotta meg a tanévet, a következő évben már 14 hallgatójuk volt és ez a szám egyre gyarapodott. Neves professzorokat hívtak oda tanítani, mindig őrködtek afelett, hogy ez a teológiai egyetem a Presbiteriánus Egyháznak magasan képzett lelkészeket adjon. Erre folyamatosan és bőkezűen áldoztak. A klasszikus teológiai tárgyak mellett gondjuk volt arra, hogy a teológia segédtudományait is műveljék. Az intézmény jelenlegi neves történész professzora, James H. Moorhead egy nagyon vonzó kötetet írt arról, hogy milyen történelmi jelentősége van a princetoni református szemináriumnak az amerikai vallási és kulturális életben. A mai teológiai életet az jellemzi, hogy bár van kis létszámú alapképzés is, amit mi most mesterképzésnek nevezünk, de főként posztgraduális képzés folyik a szemináriumban. Hat különböző fokozat megszerzésére lehet beiratkozni. Jelenleg 35 tanszék keretében végzik az oktatást mintegy 500 hallgatóval. Elsősorban azok jelentkeznek ide, akik a doktori címet vagy fokozatot szeretnék megszerezni. A világ minden tájáról érkeznek tanulni vágyó fiatalok, hiszen a Princeton Theological Seminary neve a legjobbak között szerepel az egész világon. Az ott tanuló magyar ösztöndíjas diákok is igen jó előmenetelt értek el, néhányan közülük professzorok lettek, mint Vasady Béla vagy Czeglédy Sándor. A Debrecennel ápolt különösen gyümölcsöző tudományos kapcsolatot jelzi, hogy a Szeminárium utolsó négy elnökét a Debreceni Református Hittudományi Egyetem díszdoktorává választotta. Név szerint: John A. Mackay (1936-1959), a híres ökumenikus személyiség, az Egyházak Világtanácsának egyik szellemi atyja; James I. McCord (1959-1983), a rendszeres teológia professzora, Templeton-díjas tudós, a Református Világszövetség egykori elnöke; Thomas W. Gillespie (1983-2004), az újszövetség professzora, aki folytatva elődje munkáját több épülettel gyarapította a szemináriumot, főként neki köszönhető a mai könyvtár modern épülete; Iain R. Torrance (2004-től), aki a patrisztika professzoraként működik Princetonban, s szülőhazájában a Skót Református Egyház moderátora volt, II. Erzsébet királynő kitüntetett lelkésze.
A princetoniak csak egyszerűen Szeminárium-nak hívják az intézményt és tudják, mit jelent. Márkanév. E sorok írója többször is dolgozott Princetonban, számos princetoni világhírű tudóssal volt kapcsolatban. Csupán néhány híres tudóst említve: Jane Dempsey Douglass teológiatörténész, a Református Világszövetség volt elnöke; Charles Converse West, az etika és misszió professzora; Daniel Leo Migliore, a rendszeres teológia professzora, világhírű Barth-kutató, Samuel H. Moffett, ökumenika és misszió professzor, Ázsia missziótörténetét ő írta meg; Kathleen McVey, a szír nyelv professzora, biblikus tudós; James E. Loder, rendszeres teológus, Kierkegaard-kutató és a keresztyén nevelés professzora; Vencel van Huyssteen rendszeres teológus, a természettudományok és a teológia kapcsolatának vizsgálója. Ez a kapcsolat mindmáig fennáll, hiszen oly sokszínű a princetoni szellemi élet, hogy sokat lehet meríteni mind a szeminárium, mind pedig az egyetem tudományos gazdagságából. A Holt-tengeri tekercsektől az ázsiai misszión át a közel-keleti ásatásokig, valamint a Barth-kutatástól kezdve a modern tudományművelésen át a legújabb idők református hitvallásalkotásáig számos kutatási lehetőséget kínál a két egyetem. A Szeminárium sokrétűségét és modern korhoz való igazodását jellemzi az is, hogy James I. McCord elnök 1978-ban létrehozott egy külön kutatóintézetet Center of Theological Inquiry néven, amely a legszélesebb körben – az egyetemmel karöltve – végez interdiszciplináris kutatásokat. Egyik különös kutatási területe a természettudományok és a teológia kapcsolata.
Princeton kapcsán elgondolkoztató, vajon mi lehet a titka ennek a pezsgő szellemi életnek? Talán egyik legfontosabb az, hogy ott tekintélye van a tudománynak, ezért nagyon sok támogatásra számíthat a tudományművelés. A tudósaikat nagyon megbecsülik. Számunkra, a magyar reformátusság számára is példaértékű, sőt hangsúlyozandó, hogy Princeton, ez a többnyire református kisváros azért került a világ tudományos közéletének középpontjába, illetve azért vált híressé és azért van oly nagy becsben valamennyi művelt ember előtt az egész világon, mert a református hagyományokra építve nagyon sokat áldoztak a tudományra. A világ összes egyetemei között mindig az elsők között található a Princetoni Egyetem. Sok világtörténelmi jelentőségű tudományos eredmény felfedezésének színhelye. Hasonlóan a híres református Princeton Theological Seminary is azért tartozik az élvonalba, mert ott rangot adnak a tudásnak és hívják, fogadják a tudós teológusok kiválóságait. – Talán ide illik egy szép történet, melyet a princetoniak szívesen elmesélnek mindenkinek. Maga Einstein ott vett házat a református szeminárium tőszomszédságában, olyannyira közel, hogy a kertje határos volt Ross Stevenson akkori szemináriumi elnök kertjével. Mint jó szomszédok sokat beszélgettek. Amikor Einstein elsétált a teológiai kampusz előtt, a Miller Chapel nevű egyetemi templomhoz érve mindig megemelte a kalapját. Ő így fejezte ki tiszteletét, nagyrabecsülését a hittudomány iránt! Mi is fejet hajtunk és Istennek hálát adva köszöntjük a 200 éves jubileumát ünneplő princetoni református teológiai egyetemet!
Gaál Botond
Debrecen, 2012
