Dr. Gaál Botond honlapja

Egyetemi istentisztelet

2007. február 12.

 

Istenünk jó Atyánk a Jézus Krisztus által, most, amikor elkezdjük újból a munkánkat, hozzád könyörgünk és kérünk, magas mennyeidből Lelkeddel szállj le ránk, érints meg bennünket és közöld velünk életet adó igédet. Valljuk, hogy a te Szent Fiad, az Úr Jézus Krisztus hozzád utat készített, ezért engedd meg, hogy méltatlan voltunk ellenére mégis Ő hozzád elvigyen!

Az érdeméért kérünk, hallgasd meg imánkat: Ámen.

 

Ézs 55,6-13

 

Kedves Barátaim!

 

Deuteroézsaiás epilógusa ez. Csodaszép sorok az Ószövetségből, talán egyik legszebb himnikus szakasz arról, hogyan örül a nép, amikor az Úr szól hozzájuk. Először az embernek föl kell készülnie lélekben Isten igéjének hallására: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” De hogyan? Úgy, hogy a bűnök útját hagyjuk el, és ha ezt megtesszük, akkor irgalmaz nekünk, mert „ő kész megbocsátani!”

 

Ekkor következik az a szépen fogalmazott üzenet Istentől: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti útaitok nem az én útaim — így szól az Úr!”  Ez mélyen elgondolkoztat bennünket. Ha csak a 25. zsoltár szavaira gondolunk, hát nem azt kell kérnünk imádságban Istentől, hogy „utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre tanítsd meg engem!” De Dávid is ahhoz kéri a világosságot Istentől, hogy a néppel tudjon járni az úton.(Zsolt 36) „A Te világosságod által látunk világosságot!” Sőt, a Zsidókhoz írt levél is fölhozza Izrael példáját: „tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismerte fel az én utamat!”(3,10) Hogyan van ez akkor? Isten nem lehetetlent kér tőlünk? Egyszer az ő utjairól beszél, amelyen járnunk kell és követnünk kellene Őt, máskor pedig ezt mondja: „Amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál és az én gondolataim a ti gondolataitoknál!” — amint hallottuk ezt amai igénkből. De Pál apostol is szinte kifakad csodálatában (Róm 11,33): „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!” Hát akkor hogyan járjunk azon az úton, amelyet meg sem ismerhetünk? Mit tegyünk, hogyan értsük Isten szavát?

 

Nem szabad fölöttébb kétségbe esni. Maga az Írás ad nekünk támpontokat, elrendezi az összekuszálódott gondolatainkat. Először is, a biblikus képet el kel fogadnunk: az embernek tényleg kell valamilyen úton járnia. De nem mindegy, hogy milyen úton. Jerémiás azt tanácsolja(6,16): „Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek az ősi ösvények után, melyik a jó út, és azon járjatok!” Tehát van jó út! De azt is ő mondja, hogy „térjen meg  mindenki a maga gonosz útjáról!” (25,5) Aztán van igaz út is, amikor az ősi bölcsesség ezt mondja: „Az igazság ösvényén járok, és a törvénynek az útjain!”(Péld 8,20) Az Írás tehát nem tesz különbséget úgy, hogy lenne az embernek az útja és külön egy út, amelyen csak Isten jár. Mert végül is Isten maga vezeti a népét az ígéret földje felé és most a fogságból is őmaga fogja kivezetni a választottait. És ezek valóban Isten útjai, Ő maga mutatja az utat. Ezt Izrael is így értette. Egyre azonban nem gondolt, mert nem értette, hogy mindezeken felül, minden emberi képzeleten túl, minden magasságon felül, minden elgondolhatót túlhaladva Isten cselekedhet az övéiért. Pál apostol érez erre rá, amikor már mindent megmagyarázott a Krisztusban kapott ajándékokról, akkor ezt mondja: „Egy kiváltképpen való utat mutatok nektek!”(1Kor 12,31) És ekkor fogalmazza meg a világirodalom legszebb gondolatait a szeretetről: Ha embereknek vagy angyaloknak a nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, semmi vagyok. A szeretet mindent elfedez, soha el nem fogy. A szeretet mindenek fölött a legnagyobb! Istennek tehát még az emberi képzeletet felülhaladó módon is van hatalma rajtunk, van ereje számunkra, és ugyanerre utal Deuteroézsaiás is: a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim, mert az én utaim messze felülhaladják a véges emberi lét lehetőségeit. A könyv elejéhez, a 40. részhez kanyarodtunk itt vissza, amely segít megérteni ezt, mert ott, a próféta írásának kezdetén arról olvasunk, hogy egy kiáltó szó hallatszik a pusztában: készítsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek. Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá!” Mit jelent ez? Azt, hogy ahol eddig bármi is elképzelhetetlen volt, ott most készül valami, s ahol eddig nem volt semmi, ott lesz valami. Olyan dolgok történnek majd, amelyeket az ember el sem tud képzelni. Ez az a kiváltképpen való út! Ez az, amelyre Deuteroézsaiás azt mondja, hogy Istennek az utjai sokkal magasabbak a mi képzeletünknél, a gondolatai is magasabbak a mi gondolatainknál.

 

De jó volna ezt a mi magyar népünknek is megmondani, ebben a zűrzavaros és kilátástalan állapotában. Az lehetne a tanácsunk és vigasztalásunk, hogy térjetek meg az Úrhoz, mert ő irgalmas és elfogad mindnyájunkat és nála bőséges a szabadítás. Nem mi irányítjuk a történelmet, nem mi oldjuk meg a sorsunkat, nem mi vezetjük ki magunkat a kilátástalan sötétségből, hanem Isten az, aki a lehetetlen helyzetünkben is mutat megoldást. Nektek Barátaim most arra is föl kell készülnötök, hogy akár egy emberöltőn át is eltarthat nemzetünk gyógyulási folyamata, de Ti mindenek ellenére hirdessétek:  ha reá hagyatkozunk, akkor „a tövis helyén ciprus nő, a csalán helyén mirtusz nő”. Az ő útjai magasabbak a mi útjainknál!

 

De még van valami mondanivalónk erről a kiváltképp való útról. Az Ószövetség népének csak ígéretben adatott meg a megváltás, az örök szabadítás reménysége, nekünk pedig már magában az élő Úr Jézus Krisztusban. Mert maga Jézus mondja magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet!”(Jn 14,6) Ez az a kiváltképp való út! Mert senki sem mehet az Atyához, hanemha Őáltala!

 

És itt még mélyebbre lehet hatolnunk az isteni titkok keresésében, megfejtésében. Általában a titkok megfejtése az ember számára nagy örömet jelent. Hadd hozzak erre példát a saját életemből. Nekem megadatott az, hogy nagyon komoly és nagyon nehéz matematikát és fizikát tanulhattam. A matematika egy olyan érdekes területe az emberi elme munkájának, amelynek során fölfedezünk eddig ismeretlen gondolati összefüggéseket. Elbeszélésük szerint, a nagy matematikusok fölfedezései úgy történnek, hogy megsejtenek valami mélyen rejlő titkot és azt a szellemi kincset megpróbálják a felszínre hozni. Ennek a titoknak egyes részeit először felismerik és ezek az egyedi igazságok úgy állnak előttünk, mint kiálló sziklák a tenger vizéből. Skócia partjainál láttam ilyeneket. Amikor azonban minden megvilágosodik, amit ők úgy mondanak, hogy a dagály levonul, kiderül, hogy ezek az egyedi sziklák ugyanannak a vízalatti hegyvonulatnak a kiálló részei, amelyek korábban rejtve voltak előttünk. De sejtettük, hogy ott van. (Polányi Mihály)—Többet tudtunk, mint amennyit el tudtunk mondani róluk szavakkal. A nagy tudósok így fedezték föl a természet legtöbb törvényét is. Számomra is az nagyon nagy örömet jelentett, amikor én magam is beletekinthettem ennek a teremtett mindenségnek a titkaiba, a bölcs Isten alkotásába. De volt ennél egy még nagyobb öröm számomra, amikor először rácsodálkozhattam magára a Teremtő és Megváltó Isten létére és megváltó bölcsességére a Jézus Krisztusban, aki mindezeknek az emberi képességeknek is kimondhatatlanul fölötte van. Ez az, amit olvashattunk mai igénkben. „Az én utaim nem a ti utaitok, az én gondolataim nem a ti gondolataitok!” Méghozzá úgy, hogy föl sem tudjuk fogni, mennyivel magasabbak Isten gondolatai a mi gondolatainknál és útjai a mi utunknál. Amikor Jézus Isten országáról beszél, és példázatokat mond, akkor bizony ő sokkal többet tud, mint amit elmond. De amikor a Cézárea Filippi úton Péter azt válaszolja a kérdésére, hogy „Te vagy a Krisztus az élő Isten Fia!”, bizony ott Péter jóval többet mond, mint amit tud! Ő csak látja a hitben, de később tudja meg az igazat! Pál apostol erről a titokról úgy beszél, mint „amit szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve meg sem gondolt, azt készítette el Isten az őt szeretőknek!”(…) Ézsaiás is erről az Istenről beszélt népének, és azt ígérte, hogy ez az Isten ki fogja őket vezetni a fogságból. Mi pedig már tudjuk, hogy Isten a Jézus Krisztus által nemcsak a fizikai fogságból szabadíthat ki bennünket, hanem minden bajból, nyomorúságunkból, megkötözöttségünkből, bűneinkből, és ahol nincs emberileg megoldás, ott a Jézus Krisztusban ajándékozott szeretet mégis talál megoldást. Az 55. fejezet elején a próféta is ígérte a szomjúhozónak az éltető vízet és az éhezőnek a kenyeret, s ez be is teljesedett a Krisztusban minden emberi képzeletet felülhaladó módon. De a Te személyes életedre is érvényes ez az isteni ígéret: a tövis helyén ciprus nő, a csalán helyén pedig mirtusz. Ne aggodalmaskodj, mert eddig is ő vezetett, ezután is ő fog vezetni, de nem úgy, ahogyan te azt elgondolod, vagy megálmodod. Az Ő gondolatai felőled is magasabbak a Te gondolataidnál! Ez a mindenek fölötti szuverén Úr, ez az élő és megváltó Krisztus vezesse most utatokat a megterített asztalhoz is és utána bízzátok életeteket Őreá, aki vezet majd benneteket egy olyan úton, amely útnak a kezdetén is Ő volt a kegyelmével, az úton ez a Jézus fogja a kezeteket a szeretetével és az út végén is Ő vár ránk a beteljesedés örömével!  Ámen.

 

 

Magasságos Istenünk, aki közel jöttél hozzánk Szent Fiadban, most ölelj át bennünket és vezess útunkon a te kibeszélhetetlen bölcsességed és irgalmasságod szerint. Először hozzád akarunk menni Úr Jézus Krisztus, aki föláldoztad magadat érettünk és helyettünk, s arra kérünk, igazgasd utunkat hozzád és emelj magadhoz Lélekben, hogy újból erőt nyerhessünk munkánkhoz, megerősítést kapjunk a hivatásunkhoz és hűséget a te szolgálatodra, szeretetet embertársaink javára.

 

Kösd a hirdetett igédet a látható igédhez, adj nekünk idvességes találkozást Veled, örök Istenünk, megváltó Urunk! Ámen.