Dr. Gaál Botond honlapja

Egyetemi istentisztelet

2010. december 6. Advent

 

Imádság: Istenünk, édes Atyánk a Jézus Krisztus által, száj ki nem mondhatja, nyelv nem magyarázhatja a te kibeszélhetetlen kegyelmedet, hozzánk való jóságodat. Gyarlóságaink ellenére mégis igédben bízunk és arra kérünk, hogy térj be hozzánk, és áldj meg bennünket. Vedd birtokba szívünket, s habár szegény e szállás, mégis vágyunk veled lenni, mert érteni akarjuk kijelentett szavaidat, életünk elrendelt útját, a szolgálatra elhívott életünk értelmét. Szent lelkeddel légy most segítségünkre és vezesd értelmünket, amikor a te igéd igazságát keressük. A Jézus Krisztus érdeméért: Ámen.

 

Textus: 2 Kor 3,2-3

 

„A mi levelünk ti vagytok szívünkbe írva, melyet ismer és olvas minden ember. Nyilvánvalóan Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok ti is, nem tintával írva, hanem az élő Isten lelkével írva – nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira.”

 

Kedves Barátaim!

 

Pál apostol felidézi, sőt szépen megmagyarázza a korinthusiaknak, hogy egykor Isten a Mózesnek átadott két kőtáblára írta az üzenetét, mégpedig saját ujjával, amint ezt a 2 Móz 31,18 versben olvassuk. De már Jerémiás is és Ezékiel is figyelmeztetnek, hogy nem elég a két kőtábla parancsolatainak engedelmeskedni, hanem ennél sokkal többre van szükség: új szívre, új szövetségre, amikor az ember már szabadon szolgálja őt a teljes valóságával, minden tettével, egész életével. Pál most ugyanezt fogalmazza meg más szavakkal az első keresztyének számára: ti „a Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával írva, hanem az élő Isten lelkével”!  „Nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira!” És mond még mást is, valami szépet, amely megörvendeztet bennünket a Krisztus-várásunk idején.

 

Pál apostol korában olyanok voltak a társadalmi, politikai körülmények, hogy ajánló levelet kellett hoznia annak, aki egy gyülekezethez akart csatlakozni. A korinthusiak még Páltól is elvárták volna ezt, mert ott valami zavar támadt a személye körül. Az ő korában a levél nyitott volt, henger alakú, többnyire egy küldönc vitte. Ezt a levélküldési módot az apostol most metaforaként használja és ezt mondja: „a mi levelünk ti vagytok a szívünkbe írva, melyet olvas és ismer minden ember.” Pál tehát nagyon szereti a korinthusi gyülekezetet, állandóan „a szívében hordozza” őket. Szabad nekünk most ezt a metaforát magunkra alkalmazni. Ugyanis Pál a gyülekezethez szól, így személy szerint hozzánk is, és a Pál-i ajánlólevél üzenete igazából két módon szólít meg bennünket itt és most.

 

1. Először is az van benne, hogy ti olyanok vagytok, mint egy levél, mert abban az olvasható, amit ti magatok kaptatok a református anyaszentegyháztól, annak az igehirdetéseiből, még akkor is, ha tőlünk, gyarló igehirdető szolgáktól kaptátok. Az az ismeret van benne ebben a levélben, amit itt tanultatok, amiről itt adtatok és adtok számot a mi egyetemünkön, s ez is bizony tükrözi a mi tanítói munkánkat, annak pozitív és negatív oldalával egyaránt. Mindenek ellenére ebben a levélben azért ott vannak azok a szép és örök igei üzenetek, amelyeket állandóan magatokkal hordoztok ti is, amit kaptatok ennek a Kollégiumnak a gyülekezeti közösségében. Ezeket állandóan viszitek magatokkal. Bizonyára ott hordozzátok a szívetekben az ószövetségi emlékeztetést: „az én tanításomról el ne feledkezzél, megőrizze azt a te elméd. Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged, kösd azokat a nyakadba, írd be szívednek hústábláira. Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei előtt.” Aztán ott van benne a szívedbe írva mélyen a zsoltáros kiáltása: „Várom az Urat, várja én lelkem az Urat, és bízom az ő ígéretében! Várja én lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt!” (Zsolt 130) Aztán oda van írva az is, hogy „az Isten szeretet”, mert „úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen”.  Így Karácsonyhoz közeledve és a vizsgákra is gondolva, ezek az igék mélyebben átjárják lelkünket, és szellemileg is belülről foglalkoztatnak bennünket. Azokat a kitörölhetetlenül szép sorokat is olvassuk ott az életünk levelében, amit Pál fogalmazott meg: „Ha embereknek vagy angyaloknak a nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, semmi vagyok.” Jézus is odavéste a szívünkbe, hogy „amint én szeretettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást”.  — Végül fölemeli az embert a mennyei magasságokba: „Atyám azt akarom, hogy akiket nékem adtál, azok is ott legyenek, ahol én vagyok.”

Testvéreim, fiatal Barátaim, ez van rátok fölírva, ezt viszitek, hordozzátok magatokkal. Ez van az életetek levelében. A keresztyének élete olyan, mint egy nyitott levél. Olvassák az emberek. Különösen is a lelkipásztorok életét olvassák, és most benneteket is árgus szemekkel fognak figyelni, amikor fölmentek a szószékre. Vajon, mit hozott? Ne feledjétek soha, hogy ebben a levélben legyen mindig valami jó hír, mert az emberek szeretnek jó hírt kapni, valami örömhírt olvasni, valami szépet és jót, ami boldoggá teszi őket. Vigyázzatok erre, ti a Krisztus tanítványai és szolgái vagytok, mindig hordozzatok örömhírt és vigyetek örömet a gyülekezet életébe. Amikor ünnepre mentek, Ti fiatalok különösen is gondoljatok mindig Pál derűs szavaira: „Örüljetek az Úrban, ismét mondom, örüljetek!” Az ilyen emberhez ugyanis jó igazodni, a szavára jó figyelni, a lelki erejéből jó meríteni. Emlékezünk még rá, mint az utoljára fölhozott chilei bányász magatartása is mutatta: 17 napon keresztül, amikor ott lenn a mélységben nem tudtak semmit, nem volt kapcsolatuk a világgal, mégis a reménytelenség ellenére reménykedett és tartotta a társaiban a lelket, beosztotta a kevés ennivalót, rendet tartott, és egyszer csak megérkezett a szabadulás reménye, a jó hír, hogy tudnak róluk, és készülnek menteni őket. Majd amikor utoljára ő is feljött, derű és öröm volt az arcán, mert mindnyájan megszabadultak. Erről lett híressé a neve és az ismeretlen Luis Urzua nevét milliók tanulták meg, mert ő hitt és remélt!

 

2. Pál apostol levél-hasonlata azt is jelenti, hogy ti magatok is levelek vagytok, amelyet ti magatok írtok. Ez a levél arról szól, hogy ti miként alakítjátok életeteket, hogyan tesztek bizonyságot az Isten szeretetéről, mennyire vagytok irgalmasok a felebarátotokhoz, jelét adjátok-e a jóságotoknak, a becsületnek, a szorgalomnak, a megszentelt életnek. Az emberek ugyanis azt is olvasni fogják, hogy milyenek a tetteitek. ÉS A VÉGÉRE ODA LESZ ÍRVA A NEVETEK!  Sőt, szokás volt, hogy ennek bizonyságául még egy pecsétet is tettek a levélre. Ez vagyok, én írtam, az én életemet láttad, aki olvasod e levelet. Ezért nem mindegy, hogy jó hír vagy rossz hír van abban a levélben. Nem mindegy, hogy sugárzik-e belőle a szeretet, a hit, a reménység, a jövőbe vetett hit, a néped-nemzeted iránti elkötelezettség a jövőt illetően, hogy van-e benne öröm, derű, jókedv, békesség, vagy pedig komor betűkkel van írva fekete vastag tollal. Te Testvérem, a Krisztusba vetett hit színes tollaival rajzoljad életedet és így üzenj mindenkinek örömhírt. Ne feledd: A neved oda lesz írva a végére! Ezt fogják olvasni. És ott lesz egy pecsét is!!!! Az életed! Amint Pál éppen a korinthusi gyülekezetnek üzente, hogy az apostolságomnak pecsétje ti vagytok az Úrban! (1Kor 9,2) Pál azt akarja hangsúlyozni, hogy van olyan levél is, amelyet nem betűkkel, nem tintával írnak, hanem a bizonyságtétel erejével. Néha a tettek sokkal többet üzennek. Örökre megmaradt bennem az, amit itt tapasztaltam a református gimnáziumunkban. Én még nagyon fiatal voltam és csak szemlélője a dolgoknak. A rendőrség egy kirakat nyomozást rendezett az 56-os forradalom egyik évfordulója táján. Mondvacsinált indokokkal elmarasztalták egyik tanárunkat, jelen volt a püspök is, hallgatta és nem szólt egy szót sem. Sőt, feddést is kapott ez a tanárunk. Eltelt két-három hónap, amikor a pedagógusnapon egy valaki mindig pénzjutalmat kapott. Akkor a püspök a jutalmat ennek a tanárnak küldte. Bölcsebb volt hallgatni, de a tettek beszéltek, és ezt értettük mindnyájan.

 

Kedves Testvéreim! Számítsatok arra, hogy ti mint keresztyén emberek szigorúbban fogtok megítéltetni az emberek által. Ha a keresztyén ember botlik, azt a világ fölnagyítja. Ha jót tesz, azt természetesnek veszi. Sokszor el is felejti. Egyet azonban nagyon meg kell tanulnunk Pál apostoltól: az életünkről alkotott emberi vélekedések bizony soha nem teljesek, sem akkor, ha csupa jót mondanak rólunk, sem akkor, ha csupa rosszat. Távol álljon, hogy emberek által ítéltessünk meg, az Úr az, aki megítél bennünket! Minket ugyanis a krisztusi indulat szabálya, a szeretet törvénye vezet és nem ideológia. A szeretet mindenek fölött áll, mindent megelőz, mindent felülír, a szeretet ezért a legnagyobb. Még ha botladozunk is, de számunkra ez a mérvadó. Mi is beállunk a sorba és a sok hitvalló, reformátor elődünk példáit követjük, akik hűségesek voltak az Úr Jézus Krisztus szolgálatában, amint Pál is mondja: ti az Úr Jézus Krisztusnak bizonyságtétele által szerzett levél vagytok. — Az emberek életünknek ezt a nyitott levelét olvassák, DE ne felejtsük el, hogy ezt a levelet OLVASSA KRISZTUS IS! Ez a hiteles ismeret rólunk, mert a pecsétet maga Krisztus teszi rá az életünkre. Ezért vállaljuk az ő szolgálatát, ezért követjük őt, s ez minden cselekedetünknek, egész életünknek a mércéje és hitele. Ma este egy pecsétért járulunk Úr asztalához, mely által az Úr az evangélium ígéretét még jobban megértesse és megpecsételje, hogy láthatóvá legyen rajtunk az ő szent jegye. Hogy olvassa és ismerje minden ember! Testvéreim, a szolgáló életre készültök mindnyájan, ezért jöjjetek az Úr Krisztushoz, hogy ő tegye rá a pecsétet a te életed levelére.  Ámen.

 

Imádság:  Úr Jézus Krisztus, köszönjük neked, hogy ebben a közösségben is tanítasz bennünket, hogy magad köré összegyűjtötted ezt a gyülekezetet, mint egykor s a tanítványaidat. Kérünk, fogadd el a mi áldozatunkat, amikor szolgálni akarunk tenéked. Hadd legyen életünk egy nyitott levél, amelyet Te magad írtál és Te magad pecsételtél el, és mi pedig engedelmesen folytatói lehetünk a te szeretetre, békességre és hűségre hívó szavadnak.

Ámen.