Dr. Gaál Botond honlapja

Karácsonyi kibocsátó istentisztelet a

Dóczy Gimnáziumban

 

 

Debrecen, Kossuth utcai templom, 2003. december 20.

 

 

Lekció: Luk 2,1-14

 

Előima: Jóságos Istenünk, kegyelmes Atyánk, aki közel jöttél hozzánk a Jézus Krisztusban, áldunk és magasztalunk Téged kibeszélhetetlen szeretetedért. Hozzád könyörgünk a zsoltáros szavaival: „Legyenek kedvedre valók szájam mondásai és az én szívem gondolatai előtted legyenek oh Uram, kősziklám és Megváltóm!”(Zsolt 19,15) Urunk, érteni akarjuk kijelentett kegyelmedet, hozzánk való szerelmedet, s ezért kérünk, ajándékozz meg Szentlelkeddel, hogy szánk azt mondja, amit szívünkkel hiszünk és hitben elfogadunk. Ne a mi gyarló voltunkat és véges értelmünket nézd Atyánk, hanem azt, hogy mivé és kivé tudsz bennünket formálni. Ezért várjuk igéd szavát és kérjük, hogy szavad egészen a szívünkig érjen, érintse meg lelkünket és legyen számunkra ajándék az Úr Jézus Krisztus érkezése. Kérünk Urunk, hogy hajlítsd meg egeidet (Zsolt 144) és Lelked által szállj alá, s illess meg bennünket, hogy öröm és békesség lakozzék szívünkben a te igéd által.  Ámen.

 

Textus: Ef 3,17-18

 

„… lakozzék a Krisztus a hit által szívetekben és a szeretetben alapot vévén és meggyökerezvén képesek legyetek megismerni minden szentekkel együtt, mi a szélessége, hosszúsága, mélysége és magassága a Krisztus minden ismeretet felülhaladó szeretetének.”

 

Kedves Testvéreim! Szeretteim a Krisztus Jézusban!

 

Olyan szép ez a két igevers Pál apostol imádságából, hogy szinte alig vesszük észre: az eleje ellentmondásban van a végével. Ilyen alázattal kezdi az apostol imádságát: „meghajtom térdemet az Atya előtt, aki Ura minden nemzetségnek mennyen és földön.” A folytatásban azonban azt a paradoxonszerű dolgot találjuk, hogy ennek az apostoli imádságnak leghőbb vágya annak megismerése, ami minden ismeretet felülhalad. Van ebben valami titokzatos, amit érdemes megfejtenünk. De maga a karácsonyi történet is, amint olvastuk Lukács evangéliumából, tele van titokkal. Mária gyermeket vár és nem József az apja. Aztán tovább megy a történet és a pásztorok megtudják az angyaloktól, hogy mi történt: „született néktek a Megtartó, az Úr Krisztus a Dávid városában.” A pásztorok is megijednek, mert nagy fényesség támad, míg végre megszólal a mennyei hang: „dicsőség a magasságban az Istennek és a földön békesség a jóakaratú emberekhez!” Itt állunk tehát most, csupa titok minden, amit olvastunk és hallottunk, s szeretnénk ebből valami értelmeset előhozni, mert hát az evangélium nem valami értelemellenes mese vagy monda.

 

Azt mondja Pál: (hogy) képesek legyetek megismerni minden szentekkel együtt, mi a szélessége, hosszúsága, mélysége és magassága a Krisztus minden ismeretet felülhaladó szeretetének. Testvéreim! Pál apostol, aki nagyon jól ismerte az akkori görög nyelvet, nem igen gondolta, hogy ez komoly fejtörést fog okozni a későbbi olvasóinak. Ugyanis amikor először említi a ’megismerni” szót (kátálámbánó), másképpen fejezi ki magát, mint amikor másodszor használja a ’megismerni’ szót (gnónái). A két szó a görögben nem azonos, de a magyarban aligha lehetne jobban fordítani. Az első kapcsán azt akarja mondani Pál, hogy amikor megismerünk valami újat, ami korábban ismeretlen volt számunkra, akkor tulajdonképpen felfogjuk, megragadjuk az igazságot, vagy talán rájövünk, rádöbbenünk az igazságra. Pál tehát így érti: képesek legyetek rájönni, rádöbbenni, mi a szélessége, hosszúsága, mélysége és magassága a Krisztus minden ismeretet felülmúló szeretetének. Tehát arról van szó, hogy én először meghajlok Isten előtt és hitemmel rádöbbenek arra, hogy ő mennyire szeret engem az Úr Jézus Krisztusban. Az első titkot máris megfejtettük.

 

Amikor az apostol a „szélességről, hosszúságról, mélységről és magasságról” beszél, nem geometriai nyelven szól, hanem az akkori görögök és misztériumvallások gondolatainak kifejezéseit használja. A görögök is és az akkori vallások is azt hirdették, hogy az ember a gondolati erőfeszítése révén belemerülhet valami teljességbe, elmerülhet az istenségben, megragadhatja azt. De ez csak a kiváltságosaknak adatik meg. Pál erre nemet mond. A Krisztus szeretete minden emberi ismeretet felülmúl. Isten igenis elérhető a Jézus Krisztus által, sőt minden ember megtudhatja azt, hogy mennyire szeretett bennünket a mi teremtő Atyánk a Jézus Krisztusban. Az lesz most a következő megfejtésre váró feladatunk, mire gondolhatott Pál a szélességgel, hosszúsággal, mélységgel és magassággal.

 

Mit jelenthet a szélesség?

 

Ennek titkát éppen a karácsonyi történet adja elénk. Gondoljuk végig, mi történt akkor a világon. Megjelent egy fényes csillag, amiről annyit tudtak, hogy ott van, ahol a zsidók csillaga (Szaturnusz) és ugyanott tűnt föl, ahol a királyok csillaga (Jupiter). Aztán ez az új csillag ment az égbolton, majd egyszer megállt. Az un. három keleti király, akik valójában tudós, csillagász babiloni papok voltak, elindultak és követték az égi jelenséget és rátaláltak a kis Jézusra. Elgondolkoztak ezen. Majd Heródes király személyében a politikai hatalom is megjelenik a történetben és zavarodott állapotba kerül. Olvastuk azt is, hogy a pásztoroknak, akik kb. 1 km-re Bethlehemtől keletre, egy nagy mezőn őrizték a nyájukat, angyalok jelentek meg és szóltak is hozzájuk. Majd hirtelen nagy fényesség támadt és ekkor hallották az Istent dicsőítő szózatot és hozzájuk pedig a vigasztaló, reménységkeltő, bátorító üzenetet: ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet! De ott van a történetben Mária is és József is. József, ez talpig becsületes mesterember, aki a legnagyobb tisztességgel akarja a kenyerét megkeresni, s  mesterséget is azért tanult, hogy eltarthassa családját. Hitében kötődik őseihez, Dávid házának hagyományaihoz, s mégis elgondolkozik a dolgon és elfogadja az Úr titkos üzenetét. A magáénak fogadja a kis újszülöttet. Mária pedig, ez az egyszerű lány, hiszi azt, hogy őt Isten eszközül használja a népe megváltásában, s mély alázattal mondja: Uram, legyen nékem a te akaratod szerint!

Itt van tehát előttünk a teremtett mindenség a maga szélességében: az angyalok, az egyszerű pásztorok, a király, a tudós emberek, a keleti vallás papjai, sőt az égen új csillag jelenik meg és még ettől függetlenül nagy fényesség is támad, ami igaz volt, mert már tudjuk, mi volt az a csillag és mi volt az a nagy fényesség. Az egész mindenség, a társadalom minden rétege, az egész történelem és még a természeti világ is részt vesz Krisztus eljövetelében.

 

Mit jelent a hosszúság?

 

Elgondolkodhatunk azon is, mennyi titokzatos esemény történik Krisztus születése táján a világ történetében. Mintegy kétezer évvel korábban a népek sokaságából Isten „kiválasztott” magának egy népet, Izraelt. Majd az egy népből „kiválasztott” egy törzset, Júdát, s az egy törzsből egy nemzetséget, a Dávidét, az egy nemzetségből egy embert, s ez Jézus Krisztus. Ő általa fordul meg a világ sorsa, az egész történelem. Amikor Jézus megszületett, azon a tájon is valamiképpen megerősödött az egyistenhit, s ez a vallási környezet is segített Krisztus tanítói működésében. De ekkorra már az egész Földközi tenger mentén elterjedt a görög nyelv, s a Római Birodalom hivatalos nyelvévé vált. Létrejöttek az első keresztyén gyülekezetek, amelyeknek a többsége görögül beszélt, s eltelt kétszáz esztendő, a görög nyelv pedig váratlanul megszűnt. Miért? Nehéz rá magyarázatot találni. Mert betöltötte küldetését és tovább nem volt rá szükség. Volt egy nagy birodalom, amelybe Jézus beleszületett, de később ez is lehanyatlott. Betöltötte küldetését, a keresztyénség elterjedt a föld végső határáig, a birodalom pedig 476-ban megszűnt. Nem kell félnünk, mert a történelem idői menetében, mindmáig terjedő teljes hosszában Isten gondviselő keze vigyázta életünket és vigyázza a jövőnket.

 

Mire gondolhatott Pál, amikor a krisztusi szeretet mélységét említette?

 

A mélység azt jelzi, hogy a ’jóakarat embereinek’ sorsát, életét Isten maga vigyázza. Azt jelenti ez, hogy mindig vannak kiválasztott emberei Istennek, akikhez ő szól, akiket ő vezet, mint a pásztorokat. Nincs olyan mély titkunk, amelybe Isten ne látna bele, nincs olyan titkos vágyunk, amit Isten ne tudna, nincs olyan cselekedetünk, amit ő ne ismerne, nincs olyan imádságunk, amit ő ne hallgatna meg. Itt senki nincs olyan közöttünk, akit személy szerint ne ismerne, akihez személy szerint ne szólna a szeretet hangján: jöjj és kövess engem! Én ismerlek, neveden hívlak, enyém vagy, ne félj, én veled leszek, én vigyázok rád.

 

Mit jelenthet a szeretet magassága?

 

Isten szeretete a Jézus Krisztusban valami teljesen új fölfogást hozott abban a korban és most is észre lehet vennünk ezt az újat. Az akkori korszak az embert bezárta a maga gondolati világába, ahonnan nem vezetett kiút. Az volt a bölcs, aki belenyugodott helyzetébe és beleilleszkedett a világot átfogó törvényszerűségekbe. Jézus pedig ezt mondta: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nékem adtál, azok is ott legyenek, ahol én vagyok, hadd lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ teremtése előtt!” (Jn 17,24) A világ újra tele lett isteni titkokkal, mert Krisztus az embert fölemelte magához, s immár mindenki érthette az evangéliumot, a szeretet szavát. Nem volt benne semmi olyan, ami a hívő ember számára ne nyújtott volna reménységet. A világ egy fenséges dráma lett, amelynek rendezője maga a megváltó Krisztus, a főszereplője pedig maga az ember. Ezt a magasságot az antik kultúra meg sem közelítette. Ma pedig az a helyzet, hogy az ember nagyon sokat tud, de lelkében és erkölcsében bizony lejjebb ereszkedett erről a magasságról. Társadalmi életünk számos pontján ezt láthatjuk. Az ember elhagyta a Megváltó Krisztust!

Nekünk az jutott most feladatul, hogy hűséggel képviseljük és hirdessük a szeretet evangéliumát, s hogy ezáltal az ember újra megértse, fölfogja, rádöbbenjen arra: Krisztusban milyen kimondhatatlan és nagyszerű lehetőségei vannak a cselekvésre, a munkára, a kultúrára, az erkölcsös életre, a történelem alakítására és az emberi sors szebbé tételére.

 

A szeretetben való meggyökerezés

 

Máris megérthettünk valamit abból, amit Pál apostol minden ismeretet felülmúló krisztusi szeretetnek nevez. Legalább is rádöbbenhettünk, rácsodálkozhattunk mindezekre. Hogy még közelebb kerüljünk ennek a krisztusi szeretetnek a szívéhez, zárásként egy képet hadd hozzak elétek. Pál apostol azt hangsúlyozza, hogy ebben a szeretetben meg kell gyökereznünk, ez legyen az alap.

Van nálunk otthon egy gránátalma fa, inkább bokor, a feleségem nagyapjától való örökség. Talán több mint 100 éves. Most nagyon szépen néz ki, ember-emlékezet óta nem volt rajta termés. Az idén hozott három almát. A kisebbik fiam, aki most éppen a Krétai Egyetemen tanul, írta, hogy azon a vidéken a gránátalma fa sokkal szebb, magasabb, dúsabb és sok termést hoz. És ez így van más délszaki növényekkel is, amelyeket a mi éghajlatunk közepette honosítottak meg. Ott más a talaj, más a klíma, más a napsugár, más a levegő. Ott nagyobbak a levelei, erősebbek a szárai, pirosabbak és ízesebbek a termései, mert a helyén van, az ő otthonában, ahová ő rendeltetett. Pál apostol nem véletlenül használja a meggyökerezés, a belegyökerezés szót, mert valami ilyesmit szeretne mondani. Az embernek is van igazi helye, igazi talaja, ahová belegyökerezhet, ahol jól érzi magát, ahol megtalálja a kibontakozást, ahol őt szeretik és ő is szeret másokat, s ez az ember igazi helye, mert erre rendeltetett. Ezért jött el Isten Jézus Krisztusban, hogy az ember visszataláljon az ő helyére, a neki megfelelő helyre, mert elhagyta azt és így a sorsát nem jól intézte. Ilyenek vagyunk mi is, de mindezek ellenére Jézus kínál számunkra egy más lehetőséget, amit oly sokféleképpen ad elénk a Szentírás, amit a Krisztus szeretetébe gyökerezve meg tudnánk élni, a fiatal éppúgy, mint az idősebb. A Szentírásban is fölsorolt keresztyén értékekről van szó: a szívesség, jóság, türelem, békesség, hosszútűrés, a kegyes élet, az engedelmesség, a tisztelet, a megbocsátás, a kitartás, a reménység a reménytelenség ellenére, a szeretet gyakorlása a szeretetlenség ellenére, a hit élete a hitetlenség ellenére. Ezért én most csak annyit kérek, hogy ne a karácsonyi ajándék nagyságából vond le a következtetést, hogy tényleg jó ünnep ez, hogy tényleg a szeretet ünnepe a Karácsony, hanem vedd észre édesanyád mosolyából, édesapád simogatásából vagy éppen figyelmeztető szavából, vagy testvéreid kedvességéből, vagy otthonod egyszerű csendjéből, hogy tefeléd is, személy szerint tereád is a Krisztus szeretete sugároz. Nem vagy egyedül, nem maradtál magadra, ő veled van, szeret téged, mert éppen téged akar és fog fölemelni, az igazi helyedre tenni, s így tényleg neked szól a karácsonyi üzenet: lásd meg, értsd meg, döbbenj rá, milyen a szélessége, hosszúsága, mélysége és magassága a Krisztus hozzád lehajló, minden értelmet felülhaladó szeretetének: Ámen

 

Utóima: Hálát adunk neked Istenünk, hogy Jézus Krisztusban másképpen láthatjuk életünket, hogy másképpen láthatjuk múltunkat, jelenünket és jövőnket. Add, hogy a hallott üzenetet szívünkben forgassuk, és értsük, tudjuk, érezzük jelenlétedet minden pillanatban. Cselekedd meg hatalmaddal Édes Atyánk, hogy rádöbbenjünk igazságodra: te eljöttél a világba, hogy hozzánk való szeretetedet nyilvánvalóvá tedd. Ezzel a szeretettel ajándékozd meg szívünket ezen a Karácsonyon, s ezt most a legnagyobb bizonyossággal kérjük tőled, mert érezzük szavadból: te valóban szeretsz, nagyon szeretsz bennünket. Így adj nekünk szép és boldog Karácsonyt itt az iskolánkban és az otthonunkban is, és engedd meg, hogy valóban érezzük meg, sőt vigyük és adjuk tovább, mi a szélessége, hosszúsága, mélysége és magassága a te kibeszélhetetlen szeretetednek. Áldásod nyugodjék meg e gyülekezeten, egyházunkon, magyar népünkön és az egész világon. Ölelj át bennünket kegyelmeddel a mi Megváltó Krisztus Urunk érdeméért: Ámen.