Dr. Gaál Botond honlapja

Karácsonyi igehirdetés másodnap délutánra

 

 

Textus:  Apcsel 3,6

 

„Ezüstöm és aranyam nincsen nékem, hanem amim van, azt adom néked: a Názáreti Jézus nevében kelj fel és járj!”

 

Előima: Nagy a te kegyelmed Urunk és hűséged a felhőkig ér! (Zsolt 57,11) S éppen ebben a kegyelemben és hűségben reménykedve emeljük szívünket hozzád és kérjük bocsánatodat a vétkeinkért, mulasztásainkért, kicsinyhitűségeinkért. De ne erre tekints Urunk, mert ha csak vétkeinket nézed, kicsoda állhat meg előtted! – Köszönetet mondunk neked az ünnep minden áldásaiért, az elvett lelki javakért és bűneink bocsánatának bizonyosságaiért. Köszönjük, hogy oly sok örömet adtál, hogy oly sok biztatást nyújtottál és reménységgel töltöttél el! Ezért áldunk és magasztalunk, s kérjük Lelked erejét, segíts igéd igazságát elfogadnunk, azt szívünkben hordoznunk és általa neked dicséretet mondanunk. Urunk, megváltó Istenünk! Hadd szenteljük oda magunkat neked és hadd értsük szavadat, melyet erre az alkalomra is elkészítettél számunkra. Szent Fiadért, a Jézus Krisztusért kérünk: Ámen

 

Kedves Testvéreim! Szeretteim a Jézus Krisztusban!

 

A Debreceni Református Kollégium ünnepi követeként szolgáltam közöttetek. Nagyon jó volt veletek örülni e szép és meghitt Karácsonyon. Igehirdetésemet hadd kezdjem mindjárt azzal, hogy ezüstöt és aranyat nem hoztam nektek, de eljöttem, hogy bizonyságot tegyek közöttetek a Jézus Krisztusról. Mindegy ki vagyok, Isten kegyelméből vagyok, aki vagyok, egy fiatal szolgatárs, aki jött és megy, aki boldogan nézte a szemetekből visszasugárzott karácsonyi örömet. Az ünnepek lassan immár elteltek, de még egyszer hajoljunk együtt az ige fölé és vegyünk belőle útmutatást hétköznapjainkhoz, további életünkhöz.

 

A felolvasott alapigénk előzménye az, hogy egy születésénél fogva beteg embert hoztak a jeruzsálemi templom úgynevezett Ékes kapujához. Nem istentiszteletre készült menni ez az ember, hanem alamizsnát akart kérni a templomba menőktől. Valami csekély segítséget, hogy meglegyen a mindennapi kenyere. Neki ez volt az élete! Ez már jóval a Krisztus-esemény után történt, látszólag semmi köze a Karácsonyhoz. De nagyon sok köze van ahhoz, amit a Karácsony jelent a világ számára. Ami ugyanis ott történik a templom kapujában, az ugyan egyszerű esemény, mégis magában hordozza mindazt, aminek következnie kell a szeretet ünnepéből és mindabból, amiért Jézus Krisztus eljött ebbe a világba.

 

Péter és János is mentek a templomba – olvastuk. Tőlük is remélt valamit a kéregető, de nem nagy ajándékot, mert emberi számítás szerint a gyógyulás, vagy egyáltalán az egészséges állapot számára már teljesen reménytelen volt. Úgy született, eleve fogyatékkal élt kicsi kora óta. Bizonyára belenyugodott, hogy neki ennyi adatott egész életére szólóan. Még fájdalmasabb lehetett számára az, hogy mások könyörületére szorulva élhetett napról napra. Lelkének ez a fájdalma biztosan rá volt írva az arcára. Ilyen ábrázattal szólt az emberekhez és kért. Pétertől és Jánostól is kért. Ekkor olyan valami történt, amit sem ő és sem másvalaki nem várt: Péter ránézett az arcára és szinte belenézett a lelkébe, majd meggyógyította a kolduló férfit. Ekkor hangzott el igénk: „Ezüstöm és aranyam nincsen nékem, hanem imim van, azt adom neked: a Názáreti Jézus nevében kelj fel és járj!” – Két igei tanulságot vegyünk észre ebben az eseményben.

 

A Krisztus szeretete mindenkinek jár

 

Erről a kolduló, kéregető emberről senki nem hitte, hogy valaha is rendes emberi életet, egészséges emberhez foghatót fog élni. A betegséget olyan valaminek fogták föl, amit büntetésként hordoz az ember, akár saját bűnei miatt, akár pedig az ősei hibái miatt. Ez egy olyan általános fölfogás volt, hogy szinte már szabállyá, törvénnyé merevedett, amire nézve nincs kivétel. Azzal viszont az akkori világ egyáltalán nem számolt, hogy Isten nem úgy gondolkodik, mint az ember, mert Istennek mindenek fölött van hatalma, még ott is és olyan esetekben is, ahol és amilyenekben az ember már teljesen tehetetlen. Arra pedig még a zsidó emberek sem gondoltak, hogy bármennyire is közel érezték magukhoz a transzcendens Istent,  ez az Isten a Krisztusban még közelebb jött hozzájuk, mert a Krisztusban megmutatott isteni szeretet hatalmasabb mindennél ezen a világon. Testvéreim, a Krisztus szeretete mindenkinek jár! Ezt a meghökkentően újat jelentette Isten testtélétele. Krisztus szeretete előtt nincs kivétel, az ő szeretetével mindent le lehet győzni ezen a világon. Az olvasott történet is erről tanúskodik. Mintha Péter ezt mondaná: ha lenne ezüstöm és aranyam, neked adnám, de úgysem érsz vele semmit, mert neked nem az hiányzik. Neked az életre van szükséged! Neked arra van szükséged, hogy éld azt az életet, amelyet Krisztusban ismerhettünk meg, hogy az Isten téged is szeret. Ez az élet olyan ajándék, amely fölött Istennek hatalma van. Mi sokszor nem értjük azt, miért vannak olyan életek, akik nagyon sokat szenvednek, akiknek nem adatott meg az az öröm, amely másoknak megvan. Jézus erre azt mondja: hogy nyilvánvalóvá váljék általa az Istennek a cselekvése vagy hatalma!(Ján 9,3) S hogy mi ez a hatalom, azt Jézus életében ismerhetjük meg: a szeretet! Manapság nem tapasztalunk látványos gyógyításokat. Hogy miért, nem tudjuk. De a Lélek ereje által tudjuk, értjük, hogy Istennek a szeretete mindnyájunknak szól, s ezzel a szeretettel tehetjük a legtöbb a jót ebben a világban. Nem arannyal és ezüsttel, tehát nem emberi gazdagsággal lehet gyógyítani a legjobban, hanem szeretettel, a Krisztus szeretetével. Ahogyan Péter is tette.

 

Krisztusban visszaállhat a világ jó rendje

 

Annak a meggyógyított embernek még a nevét sem tudjuk. Csak annyit tudunk, hogy kimondhatatlanul örült, ujjongott, járt-kelt az emberek között és ugrált boldogságában. Ez az ember életre kelt és bement a templomba és dicsőítette Istent. Többet nem tudunk róla. Nyilvánvalóan azért örült, mert most már van reménye arra, hogy nemcsak a kapott fillérekből, a könyöradományokból éljen, hanem becsületes munkával keresse meg kenyerét. Ez az ember a Názáreti Jézus nevében gyógyult meg. Vannak olyanok ebben a világban, akiken látszik, hogy valami baj van az életükben, valamilyen testi-lelki terhet hordoznak, sőt a lelki teher gyakran még súlyosabbnak tűnik és egyesek alig tudják elviselni. Testvérek! Ezekben az esetekben igen gyakran nem az orvosi segítség a megoldás, hanem az, amit Péter és János is tett, odavitték hozzá Jézus Krisztust. És meggyógyult. Péter és János észrevették, hogy van egy embertársuk, akinek az élete nincs rendben, akiben az látszott, hogy ennek a világnak a rendje nincs jól, akin segíteni kell, s akin ez a világ önmagában véve minden tudásával és ismeretével sem tud segíteni. Számtalan olyan példát tudnánk említeni, amikor az ige ereje valóban meggyógyított embereket és ők pedig dicsérték Istent. Ez ne jelentse az orvostudomány mellőzését vagy lefokozását. Erről szó sem lehet! Hanem arról van szó, amit hívő orvosok mondtak el, hogy a tudomány állása szerint bizony sok-sok esetben már kimondták a lemondó szavakat, Isten azonban mégis jóra fordította a betegjeik életét. Ezt még a nem hívő orvosok is sokszor elismerték. De voltak olyan lelkileg beteg emberek is, akik már önmagukról is lemondtak, s a Krisztusról szóló bizonyságtétel mégis visszahozta őket az életbe. Ezt ők maguk mondták el. Éppen most jött egy ilyen jó hír az egyik professzorunkhoz. Üzent neki egy férfi, aki már teljesen elvesztette élete értelmét és most megköszönte a krisztusi bizonyságtételt, amelyet 21 évvel ezelőtt hallott tőle, mert ez akkor visszaadta neki a belső lelki-szellemi egyensúlyát és ezáltal új életre kelt. Testvéreim! Krisztusban visszaállhat a világ jó rendje, s ez az örömhír érvényes mindnyájunk életére is.

 

A Názáreti Jézus nevében kelj fel és járj!

 

Testvéreim, szeretném elmondani zárásként, hogy amikor készültem hozzátok, szüntelenül az járt az eszembe, hogy vendégségbe jövök és ti pedig szívesen fogadtok, ezért valami nagy ajándékot hozok nektek. Arra gondoltam, hogy úgy fogok veletek együtt örülni ezen a Karácsonyon, hogy megajándékozlak benneteket egy szép és bölcs tanítással, amelynek mindnyájan örülni fogtok, amelyet mindnyájan megcsodáltok, mint gyermekek a karácsonyfát. Olyat szerettem volna nektek hozni, amit még nem hallottatok senkitől, amit még senki más nem fogalmazott meg és amely boldog ajándék és meglepetés lesz mindnyájatoknak. Amikor aztán Isten igéjét átgondoltam, és kértem hozzá az Úr megvilágosító segítségét, rá kellett döbbennem, hogy én csak ezüstöt és aranyat akartam nektek hozni. Valamilyen szép karácsonyi beszédet! A Lélek ekkor azt mondta nekem, hogy ne ezüstöt és aranyat vigyél, ne e világnak fényes bölcsességével menj a testvérek közé, hanem a benned lakozó Szentlélek ereje által az élő Jézus Krisztusról tegyél bizonyságot. Aztán az is világossá vált előttem, hogy nekem nincs is ezüstöm és aranyam, hanem van ennél sokkal drágább kincsem és ajándékom: a Jézus Krisztus! Most úgy örülök annak, hogy ezt az ajándékot hozhattam el nektek. Köszönöm, hogy együtt örülhettünk ennek a legnagyobb ajándéknak, aki által bizonyosakká lehettünk, hogy Istenünk velünk van, és az ő szeretete mindennél nagyobb, mindennél erősebb és mindennél hatalmasabb, s ezt a szeretetet nem lehet semmivel pótolni, ezt a szeretetet semmi és senki nem tudja legyőzni. Ha ezen a Karácsonyon ebből a szeretetből valamit megéreztél, csak egy parányit is, akkor Szeretett Testvérem boldog lehetsz, s te is kelj fel és járj és örülj és mutasd meg mindenkinek, mit tett veled Úr, hogy neked új életet adott és te pedig dicsőíted őt azzal, hogy továbbadod az ő szeretetét. Ámen.

 

Utóima: Urunk Istenünk, hozzád menekülünk, mert tenálad mindig van bőségesen lelki eledel. Nagy a mi hálánk, hogy most is megelégítettél bennünket, s azt ígérted, hogy mindnyájunkat átölelsz szereteteddel, s ebben előtted nincs kivétel, nálad nincs részrehajlás. Igazságos Istenünk, add meg ezt az ajándékot minden embertársunknak, akár dicsértek téged, akár nem ezen a Karácsonyon. Tudjuk, hogy a Krisztusban megmutatott kegyelmed és szereteted igazsága az, hogy a mi mértékünk szerint igazságtalanul adsz ajándékot mindenkinek, de te Urunk irgalmas vagy és nagykegyelmű Isten! (Zsolt 103) Azt kérjük, hogy a krisztusi szeretet rendezze az életünket, ez a végtelen szeretet adjon értelmet és erőt a cselekedeteinknek. Ne ezüstöt és aranyat adj nekünk, ne mulandó ajándékokat és romlandó eledelt, hanem a te örök igédet, a Jézus Krisztusban megmutatott hűségedet. Ezzel áldj meg bennünket és ezt add az egész világnak, a népünknek, családunknak, egyházunknak, hogy dicsérhessünk téged nemzedékről nemzedékre, örökkön örökké: Ámen