Dr. Gaál Botond honlapja

Karácsonyi igehirdetés szentestére

 

 

Textus: Kol 1,15-20a

„Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtménynél előbb született, mert őbenne teremtetett minden az égen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár királyi székek, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok, minden ő általa és ő érette teremtetett. És ő élőbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. És ő feje a testnek, az egyháznak; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy mindenben ő legyen az első. Mert tetszett az Atyának, hogy őbenne lakozzék az egész teljesség, és hogy ő általa békítsen meg magával mindeneket.”

 

Előima: Teremtő és Megváltó Urunk, Jézus Krisztus, hozzád könyörgünk, adj nekünk most hitet és értelmet a te léted titkának elfogadására és fölfogására. Te, aki ott ülsz a Mindenható Isten jobbján, ahonnan várjuk eljöveteledet, minden titoknak birtokában vagy, s ezért kérünk, hogy egy parányi igazságot ossz meg velünk ezen az estén. Halljuk igédet, de szívünk nem érti, mert gyarló emberek vagyunk, véges az értelmünk és bűnös voltunk nem képes a közeledbe érni. Ezért kérünk, te jöjj közelebb és indítsd elménket a tőled jövő örömüzenet befogadására, engedelmességre és gyermeki buzgóságra. Lélekben jöjj most is közénk és áldj meg bennünket a te igazságoddal, mert a te igéd az igazság (Jn 17), és mi csak ebben bízunk. Úr Jézus Krisztus, aki magadba ölelted a teljességet és átfogod a mindenséget, most vonj magadhoz bennünket is és a Lélek erejével, alázatunk csendjében szólj hozzánk isteni titkodról, emberrélételedről és ezáltal az Atya kibeszélhetetlen szeretetéről. Te szent vagy Urunk és felséges Isten, aki élsz és uralkodsz örökké mindeneken, Lelkeddel szállj le mireánk és adj nekünk benned való tiszta és boldog karácsonyi örömet. Ámen

 

Kedves Testvéreim! Szeretteim a Krisztus Jézusban!

 

Nem kell ahhoz nagy természettudósnak lenni, hogy rácsodálkozzunk erre a teremtett mindenségre. Mégis, amikor Karácsonykor elgondolkodunk az evangéliumon, mert hiszen halljuk az angyali szózatot: született néktek a Megtartó, aki az Úr Krisztus Dávid városában, valami különös érzés keríti hatalmába az embert. Engem legalább is! Eszünkbe juthatnak mindazok az ismeretek, amelyekre az emberiség szert tett a 20. században. Egyik leginkább meglepő fölfedezése a hozzánk még oly közeli századvégnek az, hogy ennek a világnak van időbeli kezdete. Aztán tudjuk azt is, hogy milyen elképesztő a mérete ennek a világnak.  A Pegazus csillagképben van egy fényes „csillag”, amelyről évezredeken át csak annyit tudtak, hogy egy csillag az égbolton. Ma már tudjuk, hogy az a fényes pont egy nagy csillag-sokaság, az Androméda köd, amely a mi Tejútrendszerünkhöz a legközelebb lévő csillagrendszer. Mintegy két millió fényévnyi távolságban van tőlünk. Azok a fények, amelyek erről a csillagrendszerről érkeznek hozzánk, jóval Krisztus Urunk születése előtt indultak el onnan. Ma már azt is tudjuk, hogy egy milliónál is több csillagrendszer létezik a mi kis, átlagos Tejútrendszerünkön kívül. Micsoda távolságok, az ember szinte beleszédül, ha rá gondol. Sok csillag, amely most ott látszik az égen és ragyog nekünk, gyönyörködtet bennünket, lehetséges, hogy már réges régen, talán egy millió évvel korábban kialudt. Nincs ott, de mi látjuk, mert olyan mérhetetlenül nagy ez a mindenség térben is és időben is, hogy még csak most értek ide azoknak a csillagoknak az üzenetei.

 

A világ teremtője a betlehemi gyermekben lakozott

 

És most érdemes elgondolkodnunk azon, hogy Bethlehemben ennek kimondhatatlanul hatalmas világnak a teremtőjét találjuk ott a kis Jézusban. Ez a kis Jézus nem más, mint a világ Teremtője, akinek ez a csodálatos mindenség olyan a kezében, mint egy parányi porszem, vagy még annál is kisebb. Olyan megdöbbentő, hogy a világ Teremtője, akinek itt ezen az istentiszteleten karácsonyi énekeket énekelünk, akihez imádkozunk, az Mária teste által beleszületett ebbe a világba és olyanná lett, mint bármelyikünk az itt ülők közül. Pál apostol is a kolosséi Krisztus-himnuszában erről a Jézusról beszél, erről a testté lett Istenről tesz bizonyságot, akiben most lelkünk mélyén nemcsak a világ eredetét csodálhatjuk meg, hanem annak végső értelmét és célját is. Ebben a bethlehemi kis Jézusban most egybeolvad számunkra ennek a mindenségnek, s benne a mi emberi létünknek is a múltja, jelene és jövője.  Aki teremtette a mennyet és a földet, az jött el hozzánk, akiben és aki által fenntartatik ez a mindenség: „Minden őbenne áll fenn” ­­– mondja bölcsen Pál apostol.

 

 

A világnak új története lett

 

Mostani karácsonyi lelkiségünkben próbáljuk megérteni Istenünk gondolatát: mi volt a célja az ő testtélételének? Ha egy szikrányit ebből fölfogunk, máris nagy örömüzenetet nyertünk a karácsony titkából.

 

Isten maga jött el közénk, megalázta magát értünk, megosztotta velünk emberi mivoltunk születési eseményeit és életünk mindennapjait. Megosztotta velünk a mi emberi kicsinységünket, reménytelenségünket, rászorultságunkat, a mi társadalmi hátrányainkat, szegénységünket, fájdalmainkat, örömeinket, az életünk minden terhét és jóságát, azért, hogy a mi embervoltunkat, emberségünket új alapokra helyezze a kegyelme által. „Fényt, éltet hozva jő, megtört az ősi átok, Kit vágyakozva vártok, betér hozzátok ő!” ­– mondja a szép adventi énekünk.(312) De most pontosan arról van szó, hogy az a Jézus Krisztus jött el ebbe a világba, aki azt teremtette, aki úgyszólván létrehívott mindent „kívülről” és most Általa megjelent a Teremtő Isten, hogy azt újjáteremtse „belülről”, hogy annak új létet, új születést adjon azáltal, hogy Ő előbb született minden teremtett dolognál, Ő az elsőszülött mindenekben.

 

Így érthetjük meg, mit jelent az, hogy Jézus Szűz Máriától született. Ez pontosan arra mutat, hogy általa egy új emberség született, ez lett az új emberség kezdete és lehetősége, a régi emberi természetből egy új keletkezett Jézus születésében, pusztán az Ő kegyelme által. Pál apostol beszél a himnuszában arról is, hogy Krisztus az elsőszülött a halottak közül is, s ezzel ő a keresztyénségnek valami rendkívüli örömét akarja kifejezni, hogy tudniillik a feltámadása által nyilvánvalóvá lett, láthatóvá, elérhetővé vált az új emberség, az embernek egy új létformája, új élete, új magatartása. Szűz Mária méhéből az egész emberiség számára egy új kezdet született a Jézus Krisztusban. Nemcsak új irányba haladt a történelem ezáltal, hanem valóságosan is új története lett az emberiségnek Jézus Krisztussal. „Aki Krisztusban van, új teremtés az! Íme, mindent újjá teszek!” (Jel 21,5)

 

Így aztán egyáltalán nem különös, hogy éppen a Karácsonyi gyülekezet előtt bizonyságot teszünk a Krisztus megváltói munkájáról is. A szép bethlehemi történetben ugyanis már benne van Jézus egész élete, szenvedése és dicsőséges feltámadása is. Az az örömhír, hogy született néktek ma a Megtartó, magában foglalja mindazt a szenvedést, amit Jézus élete jelentett. De nekünk most nem ezen kell szomorkodnunk, hanem éppen örvendeznünk kell, hogy Jézus Krisztuszban elnyertük ezt a legnagyobb ajándékot, mert most éppen azt kell ünnepelnünk, hogy ez a legnagyobb ajándék Jézus születésével a mienk lett. Az angyali üdvözlet is ezt az örömhírt hozta, de Pál is erről beszél, amikor azt mondja, hogy Isten a Krisztusban „megbékéltette magával a mindenséget”. De erről tudtak már Simeon is és Mária is és József is, amikor elvitték a templomba a kisded Jézust. Simeon, miután a karjaiba vette a kis Jézust, ezt mondta: „Látták az én szemeim az te üdvösségedet, melyet készítettél minden nép szeme láttára, világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izraelnek!” (Lk 2,30-31) Majd pedig így áldotta meg Máriát és Józsefet a kisgyermekkel együtt: „Íme, ez a gyermek arra rendeltetett, hogy általa sokan elessenek és feltámadjanak Izraelben,…”(Lk 2,34)

 

Isten a Krisztusban találkozik az emberrel

 

De Jézus több, mint ember. Nem elegendő csak az emberségéről beszélni. Mégis közelebbről mit jelent ez? – Nem csupán arról van szó, hogy Jézus Krisztus embersége a maga teljességében valóság, hanem hogy Isten valami különös és egyedülálló módon az emberben van. Itt két igazság van együtt, amit az emberi elme nagyon nehezen fogad el, de így igaz. Pál is tudja ezt és úgy fejezi ki, hogy az Isteni létnek egész teljessége benne volt Krisztusban és mi ezzel az isteni léttel találkozhatunk a testetöltött Fiúban színről színre. Ez a keresztyén hit alapja, középpontja és ebből érthetjük meg Jézus egész életének művét. Nincs másban üdvösség, nem lehet másképpen találkozni Istennel a maga teljességében, csakis Jézus Krisztusban. És Isten is az Ő Fiában, a Krisztus Jézusban találkozik velünk. Ez a Karácsony nagy titka. Ha az Ő váltságmunkájának vége felől, a feltámadás örömüzenete és valósága felől nézzük visszafelé az életét, akkor láthatjuk, hogy a születése csak egy örömteli kezdet, amelyet a világ föl sem tud fogni, csak annyira érti, ameddig azt maga részére szeretetünnepnek fogalmazza. De a hitben élő ember érti és tudja és szeretné, ha mindenkihez elvihetné azt az örömhírt, hogy Krisztus az elsőszülött mindenekben, hogy Ő minden teremtménynél előbb született és benne a szerető Isten öltött testet. Ez a súlyos tény szétfeszíti a mi emberi gondolkodásunk kereteit, s nem tudjuk őt gondolataink kategóriáiba zárni. De Krisztus áttör minden akadályt, kegyelméből átölel minden embert és hit által elfogadhatóvá, felfoghatóvá, érthetővé teszi minden ember előtt, hogy Isten az ő kimondhatatlan kegyelméből azt akarta megmutatni: Ő szeret! Ehhez nem kellenek tudományos elméletek, nem kellenek magasröptű fogalmak, nem szükséges minden precízségre kiterjedő gondolati meghatározás, nem kell zseniális elképzelés, nem kell csodálnivaló művészet, hanem csupán a szíved, kedves Testvérem! Hiszen éppen azért jött el, hogy téged és mindnyájunkat magához emeljen. „Bár gazdag lévén szegénnyé lett érettünk, hogy a mi az ő szegénysége által meggazdagodjunk!”(2Kor 8,9)

 

Nem igen lehet ezt a nagy titkot, ezt a világot átformáló eseményt szebben és hűebben megfogalmazni emberi szavakkal, mint ahogyan Mária is tette és a zeneszerzők pedig kifejezték azt a csodálatos belső látásukkal a Magnificat-ban: „Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez az én szívem megtartó Istenemben, mert rátekintett szolgálóleányának alázatos állapotára. Íme mostantól fogva boldognak magasztal engem minden nemzedék. Mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas. Szent az Ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre megmarad azokon, akik őt félik. Hatalmas dolgokat művelt karjával; Szétszórta a szívük gondolatában felfuvalkodottakat; uralkodókat fosztott meg trónjuktól, és felmagasztalta az alázatosakat. Éhezőket töltött be minden jóval, de üres kézzel küldte el a gazdagokat. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, hogy megemlékezzék irgalmáról, amint megígérte atyáinknak, Ábrahámnak, s az ő magvának mindörökké.” (Luk 1,46-55)

 

Azzal kezdtük, hogy rácsodálkoztunk a világra és annak Teremtőjére, s még jobban arra, hogy a mi Teremtő Istenünk Jézus Krisztusban emberré lett. Legyen áldott érte, hogy ezt a titkot ő nekünk megmutatta, hozzánk közelebb hozta, mert a Jézus Krisztusban valóban Ő jött el közénk szeretetével, amit most már fel is tudunk fogni és szívünkben pedig átérezni, hitünkkel megragadni. Ez a mi örömünk és karácsonyi örömhírünk a mi Megváltó Istenünktől: Ámen

 

Utóima:  Köszönjük Istenünk, édes Atyánk, hogy ezen a szép karácsonyi estén megnyugodhattunk és megpihenhettünk tebenned (Zsolt 62), és most mi is örömmel fogadjuk be Szent Fiadat, akit te küldtél a mi üdvösségünkre. Megvalljuk, hogy titkokat adtál elénk, s mi szívünkben forgatjuk azokat, de ezáltal  még több lett bennünk a kérdés és tudakozódás a te nagyságos dolgaid iránt. Segíts bennünket, hogy egész életünkben hordozzuk a Krisztust, hogy éljünk többé nem mi, hanem ő élhessen bennünk.(Gal 2,20) Adj nekünk olyan megnyugvást és olyan engedelmességet, amilyen lakozott Máriában, aki elfogadta a te isteni üzenetedet és magasztalta nevedet mindenek fölött. Te látod a szívünket édes Atyánk, hogy most a legnagyobb ajándék számunkra a te Szent Fiad érkezése és az a szeretet, amelyet általa ismerhetünk meg mint léted valóságát. Köszönjük most ezt a kiváltságot, a megajándékozottság örömét, a benned való hitet és az egymás iránti szeretet felébredését.

Kérünk atyáinkkal együtt: „Tartsd meg népedet és áldd meg örökségedet és légy népednek pásztora örökké.”(Zsolt 28,9)

A Jézus Krisztusért, hallgasd meg imánkat: Ámen