Dr. Gaál Botond honlapja

A debreceni Kossuth-szobornál tartott fáklyás nagygyűlés Tőkés Lászlóért mondott beszéd

 

 

 

1989. december 18-án este fél 7 órakor

 

Debrecen Népe! Kedves Barátaim!

 

A szomorúság, a tehetetlenség borzasztó érzése és keserűsége hozott most ide mindnyájunkat. A gonoszság sötét felhői gyülekeztek Erdély fölé, Tőkés Lászlót és feleségét elhurcolták, s mi itt állunk és kérdezzük: Hol van Tőkés László? Mit tehetünk?

 

Én is református lelkész vagyok és azt mondom, hogy most mi sem tehetünk mást, mint amit Tőkés László tett, aki az igazságosságot és békességet hirdette népének. Engedjétek meg tehát, hogy valóban én is azt tegyem, amit Tőkés László lelkipásztor testvérem tenne, hogy kezembe vegyem a Bibliát és olvassam itt most előttetek a reménység és vigasztalás igéit Ézsaiás próféta könyvének 61. részéből az 1., 2., 8. és 11. versek szerint eképpen:

 

„Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, hogy mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást és a megkötözötteknek megoldást;

 

Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállásának napját; megvigasztaljak minden gyászolót;

 

Mert én, az Úr, a jogosságot szeretem, gyűlölöm a gazsággal szerzett ragadományt; és megadom híven jutalmukat, és örök szövetséget szerzek velük.

 

Mert mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt.”

 

Barátaim!

 

Jézus is idézi ezeket a szavakat. Ő nagyon jól tudta, hogy az embereknek mire volt és mire van szüksége. De tisztában volt azzal is, hogy amíg az igazság és a béke ott a népe körében megvalósul, amíg annak jelentőségét felismerik az emberek, addig neki a szenvedés útján végig kell mennie. Ezt vállalta, mert tudta, hogy Isten vele van a halál árnyékában is, – mert tudta azt, hogy aki fél a haláltól, az nem győz!

 

Krisztus követője, Tőkés László református lelkipásztor most ugyanazt a keserves utat járja, mert tudja, hogy Kinek hisz, mert tudja, hogy Krisztusban a jó ügy diadalmaskodott a rossz ügy felett, az élet győzött a halál fölött!

 

Amit Tőkés László tesz, az magvetés, amely ki fog kelni. Amint a prófétai szó mondja: „Mert mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt.”

 

Tőkés László személyében az egész erdélyi magyarság sorsát látjuk, és azokét a román emberekét, akik egy igazságosabb létért küzdenek, akiket a hatalom a szellemi szolgaság kiskorúságával sújt és lelkiismereti rabszolgaságban tart a saját hazájukban. Ezért az ő testi-lelki fájdalmuk a mi fájdalmunk is.

 

Barátaim! Debrecen Népe!

 

Karácsonyhoz közeledünk, amikor jó lenne megnyugodni, békét találni bensőnkben is és embertársainkkal szemben is. A szomorú események hallatán azonban lelkiismeretünk nem tud lenyugodni, s szinte tehetetlenül kérdezzük: mikor és hogyan fog szólni az örömhír a szegényeknek odaát Erdélyben, mikor és hogyan lesznek bekötözve a megtört szívűek, mikor lesz már „meghirdetve a foglyoknak a szabadulás és a megkötözötteknek a megoldás”? – amint azt olvastuk Ézsaiás prófétánál.

 

Én mint keresztyén ember ezt az óhajtást csak imádságban tudom elmondani, kérve Istent a zsoltáros szavaival: „Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél!” (Zsolt 40,18) Kérjük Istent, hogy fogja le és törje el az igazságtalanságot cselekvő hatalmasságok karját, s hogy mindenki testvéri szívvel osztozzék a békességben.

 

Barátaim!

 

Révész Imrét hadd idézzem. „A mi városunkat megannyi történelmi szál fűzi Erdélyhez és népéhez. Debrecen hamisítatlanul számon tartja a történelem igazságait! Nem felejtettük el, hogy Erdélyben egykoron nemcsak szólam volt a népek szabadsága, amikor három nemzet és négy vallás egymás mellett tudott békességben élni, amikor a többség szabadsága mellett nem kellett a kisebbséget leigázni. Azt sem felejtettük el, hogy az erdélyi magyarság olyan szellemű kultúrát alapított és képviselt azon a földön, amelynek az egész román kultúra a nekilendülését köszönhette. Az identitás-tudat erőszakos kitörlése, az örökség elpusztítása és az emberi méltóság meggyalázása helyett az egyetlen járható út, ha mindenki testvéri szívvel keresi a békés együttélést.”

 

Az elmúlt esztendők során nagy politikusok, híres államfők látogatták meg városunkat és az ősi iskolánkat, a Református Kollégiumot: Mauno Koivisto finn köztársasági elnök, Helmut Kohl, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja, II. Margit, Dánia királynője, Habsburg Otto, az Európai Parlament alelnöke, hogy csak a legjelesebbeket említsük. Javasolom, hogy innen Debrecenből nyilvánosan is kérjük föl őket, adjanak helyt kiáltó szavunknak és tegyenek meg minden tőlük telhetőt a Romániában élő elnyomottak igazságáért és szabadságáért. Kérve kérjük őket mint népünk barátait, hogy minden hatalmukat és erejüket vessék latba a teljes békesség elnyeréséért az igazságért és szabadságért küzdők oldalán, amiért Tőkés László is harcol.

 

Isten áldja meg boldog Karácsonnyal népünket, a népeket, Erdély és Románia népét egyaránt, s adjon mindnyájunknak békés és igazságos új esztendőt!