Dr. Gaál Botond honlapja

Debreceni Egyetem és MTA emlékülés a Milánói Ediktum 1700 éves évfordulóján - Megnyitó beszéd

 

 

Gaál Botond

 

Debrecen, 2012. november 29.

 

Tisztelt Konferencia!

 

Valahányszor Nagy Konstantin történelmi jelentőségére gondolok, titokzatos események sora sejlik föl bennem. Szeretném érteni az előzmények miértjét, s ennek kapcsán a keresztyén kultúra mindmáig ható erejét.

 

Pál apostol és Szilász úgy 50 őszén vagy 51 tavaszán jöhettek át Európába az evangéliummal és már az első városban, Filippiben börtönbe csukták őket. De a történet a börtönőr megtérésével folytatódik, ezt követően pedig a keresztyének száma olyan gyorsasággal terjedt, hogy már 64-ben Rómában keresztyénüldözés történik. A császárok között Nérónak kegyetlen követői voltak a későbbiekben is, hiszen Domitianus, majd Decius, Valerianus és Diocletianus a legsötétebb időket idézik bennünk. Nem csodálhatjuk Tertullianus kifakadását már a 2. században: „Si Tiberis ascendit in moenia, si Nilus non ascendit in arva, si coelum stetit, si terra movet, si fames, si lues, statim: Christianos ad leonem!”  Miért haragudtak ennyire a keresztyénekre?  Két dolgot említek csupán.

 

Jézus tanításának nem volt semmiféle eszmei-filozófiai előzménye a hellén kultúrában. Nem volt szükség fogalmi tisztázásokra, nem kellettek hozzá magas elméletek, hanem mindenki érthette az evangéliumot, mindenki kaphatott valami értéket, biztatót, és végre lélekben fölemelkedhetett. Volt értelme és célja az életének. Ez az új üzenet mindenkire egyformán érvényes volt, miként Jézus a főpapi imádságában kifejezte: „Atyám azt akarom, hogy akiket nékem adtál, azok is ott legyenek, ahol én vagyok!” (Jn 17) Nem csoda, hogy amikor ezt Pál apostol megérti, így magyarázza: „Nincs már itt sem zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal 3,28). Ez olyan magasba emelte az embert, hogy azt a hellén kultúra meg sem tudta közelíteni. Nyilvánvalóan egy ilyen új felfogás azt eredményezte, hogy a görög-római eszméken nevelkedett ember számára a keresztyének voltak az első „ateisták”. Ezért vetették őket az oroszlánok elé.

 

A másik titokzatos dolog a keresztyénség természetszemléletének egészen más, sőt radikálisan új voltában rejlett. Ugyanis ha a gyökereknél kutatunk,  a görögök axiomatikusan dualista felfogása szerint az volt az igazi valóság, amiben megtalálták az időtlen eszméket, ősképeket, s ez a világ az emberi értelem, a gondolkodás kellő szintje által elérhető volt. Legalább is a filozófusok számára. Egyesek eljutottak az istenségig is, s ezáltal létrehoztak egy szakadékot a természet világa és az általuk értelemmel megalkotott „isteni” világ között. A kereszténység éppen erre mondott nemet, amikor a zsidó-keresztény monoteizmus révén, valamint az inkarnáció tanításával azt hangsúlyozta, hogy az egész mindenséget Isten teremtette a semmiből, s következésképpen ehhez a teremtett világhoz hozzátartozik a tér, az idő, az anyagi világ és az emberi értelem egyaránt. A nagy filozófusokkal ellentétben a kereszténység azt képviselte, hogy az értelem segítségével a természetet kutathatjuk, megismerhetjük, annak rendjét felfoghatjuk, mert ez mind az Isten teremtett világához tartozik. Ezzel elkezdődött a görög tudományos gondolkodás helyes kerékvágásba terelése. Itt kezdődött az „európai csoda”! Ez volt az „új”! Azt ma is sokra becsüljük, amit a görög tudomány alkotott, de a keresztyénség új természetszemlélete nélkül a görög tudományból aligha tudott volna kifejlődni a mai európai tudomány. A zsidó-keresztény monoteizmus pedig azt biztosította, hogy a világnak nincs kétféle, vagy többféle magyarázata. Csak egységes szemlélet által lehet megismerni. A keresztyénség első századai erről szólnak. Időközben kialakította a maga teológiai tanrendszerét, amelyet a kánon létrehozásával alapozott meg, és ezzel egy időben kiépítette a maga egyházszervezetét. Megvolt immár a szellemi „korlát” és a működési „keret”.

 

Ezek után nem úgy teszem föl a kérdést, hogy miért üldözték őket, hanem azt kérdezem: miért éppen a keresztyének győztek a több fronton lezajló szellemi küzdelemben? Azért, mert mind az ember-értelmezésükben, mind pedig a természetszemléletükben ők képviselték akkor a helyes gondolkodást. Ez vezetett a tudományok megalapozásához, fegyelmezett műveléséhez, majd pedig ahhoz a magas európai civilizációhoz, amelynek immár mindnyájan élvezői vagyunk.

 

Debrecen, 2012. november 29.