Dr. Gaál Botond honlapja
Köszöntő beszéd Karl Barth Kutatóintézet megnyitásán,
2007. június 29-én
Gaál Botond
– A rendszeres teológiai tárgyakat oktató kollégáimmal együtt őszintén örülök a Kelet-Közép-Európai Karl Barth Kutatóintézet létrejöttének és szívből köszöntöm a Magyarországról, Erdélyből, Európából és az Amerikai Egyesült Államokból jött valamennyi kedves vendégünket.
– Miért látom fontosnak eme kutatóintézet létrehozását. Magam is alapítottam már teológiai kutatóintézetet 1993-ban, s ilyenkor az történik, hogy egy bizonyos tudományterületre vagy kutatási témára nagyobb figyelmet fordítunk. De azonnal adódik a kérdés is, hogy ilyen esetekben nem szűkül-e le túlzott mértékben a kutatási érdeklődésünk? Nem szűkül-e be a gondolkodásunk? Holott éppen ennek az ellenkezőjét szeretnénk elérni. Válaszunk: Nem! Sőt, igazi nyitottságot szeretnénk. Először is azért, mert Barth neve csak jelzi azt a hatalmas teológiai vállalkozást és eredményt, amelyet a 20. század első felében a protestáns keresztyénség megvalósított és az egyetemes keresztyénség számára közkinccsé tett. Barth valósággal meggazdagította és megpezsdítette a teológiai életet. Ugyanis, ha Barthra gondolunk, akkor lehetetlen nem gondolnunk arra, hogy ismernünk kell az ő kortársait, Brunnert, Gogartent, Thurneysent és másokat, akik valamennyien hozzátartoznak a dialektika teológia szellemi örökségéhez. Sőt, ismernünk kell azokat is, akik időben előtte jártak, és figyelnünk kell azokra is, akik tanítványaiként vagy követőiként folytatták a művét, vagy éppen ellenezték és ellenzik ma is a barthi teológiai gondolkodást. Másrészt viszont Barth korától elegészen napjainkig a teológiai gondolkodás fejlődésében szakadatlanul értékelnünk kell mindazt, amit neki köszönhetünk, és azt is, amit ma már talán tisztábban látunk, mint a nagy tanítómester. Thomas F. Torrance, az egyik leghíresebb tanítványa mondta el neki a halála előtt, hogy a természettudományok segíthetnek a teológusoknak is a tudományos gondolkodásban. Ha ezt a szemléletet hívjuk segítségül, másként és helyesebben fogjuk értelmezni az általa mereven visszautasított „természeti teológiát” is. Torrance így írja le, amikor utoljára beszélgetett erről tanárával Baselben: „Karl Barth teljesen egyetértett velem, amikor az ő teológiai gondolatait interpretáltam a geometria és a fizika viszonyának szemléletével, s nagyon határozottan ezt mondta: bizonyára vak tyúk voltam, hogy ezt az analógiát korábban nem vettem észre.” Az utolsó pillanatig tanulnunk kell! Tehát a Barth Intézetnek egy nagyon széles területet kell átlátnia, átfognia, amikor kutatási lehetőséget kínál föl korunk teológusainak. Ebbe beleértjük az ökumenikus szellemiséget is, hiszen akarva-akaratlanul valamennyi felekezet viszonyul valamiképpen Barth-hoz. Egy magyar származású, francia katolikus filozófus-teológus barátom, Nicholas Vető mondta 1992-ben Princetonban, amikor a Center of Theological Inquiry-ban hozzászólt az előadásomhoz: „Amikor veretes francia nyelven akarok olvasni valamit, Kálvint olvasom. Ami pedig a 20. századot illeti, nagy szerencsétek van nektek reformátusoknak, hogy van egy Barth Károlyotok, nekünk pedig nincs.”
– Karl Barth neve tehát egy örök figyelmeztető jel. Munkásságát a teológián belül aligha lehet kikerülni. Rendkívül találóan jellemzi és összegzi Barth jelentőségét korunk egyik nagy keresztyén fizikusa, Carl-Friedrich von Weizsäcker: „Az un. kultúrprotestantizmus, a keresztyénségnek az igazolása az elért kulturális szinthez való hozzájárulása által, kiváló történeti felismeréseket tartalmaz, s ugyanakkor, izoláltan szemlélve, olyan trivializálás, amely becsukja szemét a szakadék előtt, melynek szélén a felvilágosodott teológia útja vezet. Ha a keresztyénséget kulturális hozzájárulása igazolja, akkor minden kultúrkritika, minden világmegváltoztatás, legyen az szociál-darwinista, technokrata vagy marxista, az elfelejtett előtörténetbe süllyeszti a keresztyén hitet. Barth világosan tudta: ha joggal vállalta annak kockázatát, hogy életét Krisztusra alapozza, akkor Krisztusnak többnek kell lennie, mint mindezek a világmegváltoztatások, főként azonban többnek, mint a világ, amely ily módon megváltoztatható.”
– Barth Károly Debrecenben is járt. Éppen ebben a teremben, az ősi Kollégium dísztermében mondta el négy híres előadását a kegyelmi kiválasztásról. Az akkori legnagyobb magyar teológusok voltak jelen és sok-sok lelkész. Ez 1936-ban történt. Másodszor 1948-ban járt Magyarországon. Több magyar tanítványa volt, akik közül csak néhányat említünk meg:Török István, Nagy Barna, Rózsai Tivadar,Kálmán Sándor, Bertalan Imre. Ha még föllelhető volna néhány magyarországi emlék, fénykép, anekdóta, hangfelvétel, azokat is gyűjtsük össze. Egyszer kaptam egy fényképet L. John Hesselink professzortól, amelyen Barth éppen Brunnerrel áll együtt 1960. november 19-én egy Basel-ben szervezett konferencia után. Ezt tartom a kezemben és adom át e bekeretezett fényképet az új kutatóintézetnek. Bizonyára kedves lesz számunkra. Jelentse ez a kép az emlékek összegyűjtésének kezdetét, és ugyanakkor a Karl Barth Kutatóintézet pedig jelentsen egy új fejezetet egyetemünk történetében.
