Dr. Gaál Botond honlapja
Útravaló - Magyar Tudomány Ünnepe
Gaál Botond
Európa Rádió MTÜ 2012 11 03
Számomra a Magyar Tudomány Ünnepe is nemzeti ünnep. Magam is átérzem a szabadságharcaink jelentőségét, de mint a tudomány képviselője bátran hangsúlyozom, hogy a szabadsághősök mellett ugyanolyan tisztelettel kell emlékeznünk a magyar tudomány fejlődéséért oly kitartó küzdelmet folytató tudósok sok-sok áldozatára. A történelmi emlékezet nem hagyhat ki, ezért ünnepelnünk kell mindazokat, akik hazánkat a tudományok művelésével tartották életben. Ebben különösen is élenjártak a reformátorok. Sőt, azért „él nemzet e hazán”, mert a tudományhősök még a reménytelen időkben is a tudományok szintjének emelésétől remélték magyar népünk megmaradását és felemelkedését. Igazuk lett! Már a feljebb való századokban látták azt, hogy egy társadalom jövője nem csupán a természeti kincseitől, vagy katonai erejétől függ, nem is az igazságtalanul más népektől elorzott területek nagyságától, hanem legalább úgy a szellemi erejétől és annak minőségi szintjétől. Ezért ünnepeljük mindazokat, akik tehetségük odaáldozásával ezt az erőt és minőséget napjainkig fenntartották a magyar földön. Gondoljunk a nagy református kollégiumainkra, vagy a katolikus nagyszombati első egyetemre, ahol mindig is törekedtek az európai szintű tudomány oktatására. A református kollégiumok professzorainak szép példájából láthatjuk, hogy a latin nyelv segítségével más népek egyetemeiről átemelték a tudományokat a magyar szellemi életbe, a magyar nyelv művelésével pedig felbecsülhetetlen szolgálatot tettek a szépirodalom kialakulásának. A latin nyelv Európához kötötte őket, a magyar pedig a nemzetükhöz.
Látták ezt azok a magyar főurak is, akik Széchenyi Istvánnal az élen komoly anyagi áldozatvállalással létrehívták a Magyar Tudományos Akadémiát 1825. november 3-án. Ők is hazafiak voltak, éppen úgy, mint azok a tudósok, akik életüket a tudománynak szentelték, s ezáltal gondoskodtak „a kiművelt emberfőkről” nemzedékről nemzedékre. Emlékezzünk meg arról a világraszóló tudománytörténeti eseményről is, hogy Bolyai János, a Marosvásárhelyi Református Kollégium diákja éppen 1823. november 3-án keltezte levelét édesapjának, melyben bejelentette, hogy „a semmiből egy új, más világot teremtett”. Ezzel kinyitotta és felnyitotta sok tudományterület fejlődésének lehetőségét. Előtte is és utána is a magyar református kollégiumok a tudósok nemzedékeit nevelték föl, akik közül számosan lettek az Akadémia tagjai.
Bibliás keresztyén hitünkből fakadóan ma is lehetünk olyan sáfárok, mint elődeink voltak. A keresztyén hittudomány területén is alkothatunk újat, hozzájárulhatunk az egyetemes és hazai tudomány műveléséhez. Csakis egy nyitott szellemű és fegyelmezett teológia-művelés segítheti a tudományok fejlődését, s ugyanezzel a nyitottsággal kell fogadni a tudományok eredményeit a teológia modern művelése érdekében. Ezért a hittudomány is méltán csatlakozik a Magyar Tudomány Ünnepéhez és november 3-át a magyar nemzet ünnepnapjának tekinti.