Dr. Gaál Botond honlapja

Nagyváradi pünkösdi igehirdetés

a Réti gyülekezetben

2008. május 11.

 

Lekció: ApCsel 2,14, 33, 37-39, 47b

„Amikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen. Ekkor nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése támadt és eltöltötte az egész házat, ahol ültek. … Ekkor megteltek mindnyájan Szentlélekkel. … Lakozott ott Jeruzsálemben sok zsidó és az ég alatt mindenféle nemzetből való istenfélő férfiú. … Ekkor előállt Péter a tizenegy élén, és felemelte hangját és így szólt hozzájuk: Zsidó férfiak és ti mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok, hallgassátok meg az én beszédemet. … Miután tehát (Krisztus) felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is. … Amikor pedig ezeket hallották, mintha szíven találták volna őket. Így szóltak Péternek és a többi apostolnak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? Péter ezt mondta nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztus nevére, bűneitek bocsánatára, és veszitek a Szentlélek ajándékát. Mert néktek szól az ígéret és a ti gyermekeiteknek és mindazoknak, akik ma még messze vannak, de akiket elhív magának az Úr, a mi Istenünk. … Az Úr pedig napról napra gyarapította a megváltottak számát.”

 

 

Előima: Mindenható és örök Istenünk, aki testet öltöttél a szent Fiadban, a Jézus Krisztusban, a ezáltal Atyánkká lettél általa, Te megelevenítő Lélek vagy, aki újjáteremted a mindenséget! Kérünk, adj most nekünk is erődből, hogy beleláthassunk a kijelentett isteni igazságokba. Dicsőítünk téged, mert te szent vagy az Atyával és a Fiúval együtt, s te hatalmad által képes vagy mindeneket legyőzni. Egyedül te vagy az, aki legyőzöd a mi a hitetlenségünket és áthatolsz szívünk zárt ajtaján, s megeleveníted lelkünket az új életre. Kérünk most is gyermeki bizalommal és erős hittel, hogy végy birtokba bennünket és formáld át egész lényünket, alakítsd át tudatunkat, munkáld magad számára érzésvilágunkat. Ehhez várjuk igéd üzenetét, amely mint kétélű kard hasítson belénk, s ezáltal töröltessék el minden akadály az útból, s forduljunk mindnyáajan a mi Urunk Krisztus felé, aki által és akiben gyarló és zaklatott életünk nyugalmat találjon a Te szereteted ölén. Lelkednek mindenható erejét kérve, hallgasd meg imádságunkat: Ámen.

 

Textus:  Filippi 3,8b-14

„Őérette mindent kárbaveszni hagytam és szemétnek ítélek, csakhogy a Krisztust megnyerjem, és benne olyannak bizonyuljak, mint akinek nincs saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által Istentől a hit alapján. … Nem mintha ezt már elnyertem volna, vagy hogy már tökéletes volnék, hanem igyekszem, hogy el is érjem, mert már megragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én magamtól nem gondolom, hogy már elértem volna, de egyet cselekszem: azokat, amik hátam mögött vannak, elfeledve, azoknak pedig, amik előttem vannak, nekifeszülve, célegyenest futok, hogy elnyerjem az onnan felülről való elhívás koszorúját, amelyet Isten ígért meg nekem a Krisztus Jézusban.”

 

Kedves Testvéreim! Szeretteim a Krisztus Jézusban!

 

Az első kérdésünk az, hogy milyen kapcsolatban van ez az ige a pünkösddel? A második pedig az, hol vagyunk mi ebben az igében? Nagyon egyszerű a válaszunk. A pünkösdi események kapcsán egy új test, egy új élő szervezet jött létre, azaz megszületett az egyház és ezzel megváltozott az egész világ történelme. A hosszan leírt pünkösdi történet lényege két csoda. Ezekre figyeljünk először, és érteni fogjuk, hol vagyunk a történetben.

 

A Pünkösd első titka az, hogy volt valaki, aki a nagy összevisszaságban, az értelem számára zavaros helyzetben, a tanácstalanságban, a furcsa természeti jelenségek közepette előállt és elkezdte hirdetni a Krisztusról szóló evangéliumot. Figyeljük meg, akkor lesz rend, amikor Péter előáll és elhangzik az evangélium Krisztusról. Most már van mihez igazodni! Péter nem tesz mást, minthogy elmondja az egész Krisztus-esemény foglalatát és értelmét. Nem beszél másról, csak bizonyságot tesz a feltámadott Úrról, amint a Szentlélek adta neki. – És ez volt lényegében a csoda, amely elindított egy kétezer esztendeje tartó csodasorozatot. Volt akkor egy ember, Péter, a kőszikla, aki előállt és attól a pillanattól kezdve ez a csoda folyamatosan megtörténik a világ történetében. Azóta szakadatlanul előállnak a Péterek és prédikálnak és bizonyságot tesznek „alkalmas és alkalmatlan időben”. Ezek a Péterek a mindenkori keresztyének, a mindenkori papok, akik bátran vállalják Krisztus-hitüket. Ez a tény maga egy olyan csoda, amely emberileg nem magyarázható, mert ez a Szentlélek csodája és műve az emberen, sőt az egész emberiségen. – Kedves Testvérem, aki itt vagy, aki bizonyára rácsodálkozol most erre az eseményre, személy szerint temagad szintén részese vagy ennek a csodának. Te is egy Péter vagy a sok közül, akit Isten Lelke illetett meg. Azzal, hogy otthonodban felálltál, elindultál és eljöttél erre az istentiszteletre, te is Péterré lehetsz Isten előtt, hogy hirdessed a feltámadott Krisztus győzelmét és az örökéletet!

 

A másik csoda, amelyet szabad észre vennünk a pünkösdi történetben, a bizonyságtétel hallgatóira vonatkozik. Nagyon sokan hallgatták. Tizenöt nemzetiségű embercsoportot sorol föl az írás. Kezdi keletről, a fogság helyétől, majd folytatja nyugat felé jövet és eljut Észak-Afrikáig és Rómáig, s még Krétáról és Arábiáról sem feledkezik meg. Azt jelenti ez, hogy bár nagyon sokan voltak, de mindenkire nézve érvényes a Szentlélek ajándéka. – Maguk a tanítványok a páska-ünnepet követő ötvenedik napon gyűltek össze a búzaaratásért való hálaadás napján. Ekkor történtek a leírt pünkösdi események. De hol van itt a csoda? Abban Testvéreim, hogy ezek az emberek szinte mind különböző nyelven beszéltek, mégis mindegyik a maga nyelvén hallotta a Krisztusról szóló örömhírt. Értették Pétert is, hiszen a leírásból tudjuk, hogy „amikor pedig ezeket hallották, mintha szíven találta volna őket” a beszéd. A történet úgy folytatódik, hogy lélekben ráhangolódnak Péter igehirdetésére, s belső engedelmességgel kérdezik: „mit cselekedjünk?”. Ekkor hangzik el a híres apostoli tanács: térjetek meg és keresztelkedjetek meg! Az írás háromezer embert említ. Sokat! Ezek hallgatták Péter igehirdetését és hittek. És itt van megint a csodás esemény, a hit ajándéka a Szentlélektől. És ez kétezer éve szakadatlanul zajlik és megtörténik: előáll valaki, hirdeti az igét és hallgatják sokan, és értik azt és megtérnek az Úrhoz! Ez is önmagában egy csoda! Nem kisebb csoda, mint hogy fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Márától. Csoda, hogy van egyház és lesz egyház, mert lesz a Szentlélek Istennek is hit-ajándéka nemzedékről nemzedékre.

 

Testvéreim! Péter apostolt akkor követte a többi apostol is az igehirdetésben, majd pedig jött Pál is, aki egymaga többet munkálkodott, mint a tizenkettő együttvéve. A történet aztán úgy folytatódik, hogy a Krisztusról szóló evangélium egyre terjed, mert az Úr elhív magának mindenkor és mindenütt hűséges embereket, akik által szaporodik a gyülekezet napról napra. „Az Úr pedig napról napra gyarapította a megváltottak számát!” – mondja a felolvasott írás. Van tehát most már egyház, ahol az igét hirdetik. Ma az egyházat szinte mindenki azzal a képpel azonosítja, ahol a pap vagy a püspök vagy a pápa van, és dicsfények közepette ezek megjelennek. Ez Isten szemével nézve koránt sincs így! Sőt, egészen másként van! Figyeljünk csak az igére. Péter akkor ott Jeruzsálemben elmondta a történelem legnagyobb erejű igehirdetését és lett egyház, de egyáltalán nem Péter kiváló szónoki teljesítménye miatt, hanem a Szentlélek Isten áldása és ajándéka következtében. Most azt mondja az ige Testvéreim, hogy a te bizonyságtételed is lehet olyan, mint a Péteré. Te is szereplője vagy a világ történetének, s itt kapcsolódhatunk a Pál apostoltól felolvasott igéhez. Pál tényleg hitelesen elmondhatta magáról, hogy megragadott engem a Krisztus! Amikor Damaszkusz felé tartott, egyszer csak elsötétedett előtte minden és Krisztus Lelke megszólalt: én vagyok az, akit üldözöl. Ekkor megfordult vele a világ és rájött, hogy amit korábban hitt, amit korábban tett, az mind értéktelen, az mind szemétnek ítélendő, kidobandó, és ekkor megvilágosodik előtte a Krisztus-esemény értelme. Számára ott és akkor zajlott le a pünkösd. Megragadta őt a Krisztus! Ekkor azon nyomban rend lett bensőjében, és látni kezdett egy célt, kapott egy új életet, és futott a hervadhatatlan koszorúért, amelyet a krisztusi életben talált meg.

Tudjuk, hogy a kisázsiai missziós utak után Pál apostol átjött Macedóniába s ezzel a keresztyénség elindult útjára Európában is. Viszontagságos út ez, sokszor vértanúkkal szegélyezett, de többnyire szép és tanulságos. A görögök szemében a keresztyének voltak az első ateisták, majd a rómaiak részéről iszonyatos üldöztetésben volt részük. Egyszer Tertulliánus így fakadt ki: „Ha a Tiberis a falakig árad, ha a Nilus nem önti el a szántóföldeket, ha az égboltozat áll, ha a föld mozog, ha éhség van, ha járvány tör ki: a keresztyéneket odavetni az oroszlánok elé!” Mégis fönnmaradtak, mert kőszikla hittel hittek a Krisztusban. Az esztelen gyűlölet ellen csak a Krisztusban való feltétlen bizalom segíthet. Ezt Ti jobban tudjátok Testvéreim, akik nem kívánt időket és szenvedéseket éltetek át ezen az ősi magyar földön.

 

De kérdezzük újra: hogyan kapcsolódik a Pál-i magatartás a pünkösdi eseményekhez? Úgy, hogy a pünkösdi események folytatódnak. Ezt Pál apostol úgy fejezte ki szépen és röviden, hogy „megragadott engem a Krisztus!” Ez a Krisztus által történt szakadatlan „megragadás”, ez a Krisztus-követés a pünkösd folytatása, az egyház tulajdonképpeni története. „Megragadott engem a Krisztus!” – mondja Pál, s ezáltal megfordultam és más irányba mentem. Ez történt egykor a tanítványokkal, akikből apostolok lettek, ez történt Pállal is, amikor az egyházat üldöző művelt Saulból az egyházépítés legkiemelkedőbb apostola lett. Vagy ugyanezt mondhatjuk Ágostonról is, aki feslett életét föladva az egyháztörténelem egyik legnagyobb hatású teológusává vált, s életének példája mindmáig ragyog a hívő seregek körében. Őneki csak 32 éves korában jött el a pünkösdje. Az úrvacsorára készülő frissen konfirmált fiataljaink ezt úgy értik meg, ha azt mondom, hogy a világtörténelemnek ez az egyik legnagyobb gondolkodója csak 32 éves korában konfirmált, ő akkor vett először úrvacsorát. Mert akkor történt az, hogy megragadta őt a Krisztus. Luther Márton is Ágoston-rendi szerzetes volt, és ő is elmondhatta magáról, hogy megragadta őt a Krisztus, mert bátorságával és hitbeli elkötelezettségével szinte földrengés-szerű változást hozott a keresztyénség történetében. Ugyanez történtKálvin János esetében is, aki ígéretes pályáját föláldozva, életét hirtelen más irányba fordította, s zseniális szellemi képességét arra használta, hogy a reformációt végiggondolva és biblikus mélységét fölmutatva azt krisztusi magaslatra emelje. Amikor Johann Sebastian Bach valamilyen szép zenemű megalkotására készült, először mindig elcsendesedett és imádkozott: Krisztus ihlető segítségét és Lelkének erejét kérte. Ezek mind pünkösdi pillanatok voltak számára. Később aztán minden egyes művének a kezdőlapjára odaírt két betűt: JJ. Ez volt az ő imádsága: Jesu Juwe! Jézus segíts! Így születtek a csodaszép művei. De a mi Ady Endrénk is sokat vívódott magában a hitével, a szó szoros értelmében küzdött önmagával, mígnem leírta, hogy amikor a lelkét roskadozva vitte, akkor csöndesen és váratlanul átölelte az Isten! Ez volt az ő pünkösdje! Megragadta őt a Krisztus! Meghalt ifjúságom, de őt a nagyszerűt, mindörökre látom! — A Lélek szabad és ott munkálkodik, ahol és amikor akar. 1982-ben egy osztály 40 éves érettségi találkozót tartott a Debreceni Református Kollégiumban. Áhítatot tartottam nekik és beszéltem pár szót az egyetlen megmaradt, ősi, kálvinista iskolánk jelentőségéről. Majd Karácsonykor kaptam postán egy ajándékot, s a küldője azt írta, hogy köszöni szépen, mert megmentettem az életét. Neki akkor világosodott meg, hogy minden nehézség és kilátástalanság ellenére is van értelme és célja az életének. Őt is megragadta a Krisztus lelke, akkor és ott, azon az egyszerű istentiszteleten, majd hűséges presbitere lett az egyik budapesti gyülekezetnek. Pár évvel ezelőtt pedig a debreceni akadémiai székházban tartottam előadást a természettudomány és a keresztyén gondolkodás kapcsolatáról. Az előadásom után megvárt egy kiváló fizikus, hazánk egyik legnagyobb jelenlegi elméleti fizikusa, s csendesen csak annyit mondott: oly sokat vívódtam, és most az előadásod kapcsán visszataláltam Krisztushoz. Őbenne ott zajlott le a pünkösd. Megragadta őt a Krisztus!

 

Ma is gazdagon meríthetünk erőt Pál apostol szavaiból:  „Megragadott engem Krisztus” – Pálhoz hasonlóan elmondhatják ezt sokan. Ebből születik az egyház. Testvéreim! Az egyház mindig azokból áll, akiket megragadott és egybetart a Krisztus Lelke. Ez a pünkösd folytatása, s egyben nagy tanulsága és csodája. És most már értjük, hogy az ige rólunk beszél.

 

Élünk egy olyan világban, amelyben oly sok zűrzavar van a fejekben, a családokban, a társdalomban, a nemzetünk életében. Annyi mindennel próbálják ezt elkendőzni. A TV-ben lélekromboló műsorokat sugároznak, illetlen, trágár beszédű szinészek szórakoztatják az embereket, de ez mind csak kábítószer a gyógyításra váró nemzetünknek. Volt időszak, emlékszünk rá, amikor a mi igehirdetéseinkre mondták a nagy ideológusok, hogy szellemi pálinka, amelybe a nép beleölheti bánatát. Ópium, amely elbódítja a népet. Most viszont mi kérdezzük, miért kellett a keresztyén tanokat félretenni? Nem jobb lenne, ha a keresztyén értékeket olvasnák föl magyar népünknek: „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, nagylelkűség, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség; az ilyenek ellen nincs törvény.” (Gal 5,22) Kérdezzük tovább: nem jobb lenne ilyen szellemben nevelni a gyermekeinket? Hát nem erre volna szüksége a családoknak? Ez a világ meg akarja váltani önmagát, s ezáltal berekeszti magát egy zárt öntelt világba. Nem fogja megoldani saját sorsát. Csak ha felnyitjuk ezt a zárt világot Pállal együtt: amik a hátam mögött vannak, azokat elfelejtem, amik megkötöznek, amik ronggyá tesznek, azokat elhagyom, amik pedig a Krisztusban előttem vannak nekidőlvén futok és szolgálok. Ez lenne a megoldás. Testvéreim, ti maradjatok meg emellett. A Krisztusban magasabb minőségi életet éljetek, és Isten titeket fog igazolni, mert a Krisztussal mentek előre, egy végtelenül nyitott világ felé. Ez legyen a Ti  ajándékotok ezen a pünkösdön. Soli Deo Gloria. Ámen.

 

Utóima: Mindenható Istenünk! Hálát adunk neked, hogy mindig voltak olyan bátor őseink, akik Lelked erejével előálltak és dacolva korszellemmel, politikai akarattal, emberek közönyével vagy gúnyolódásával hirdették a Krisztusról szóló örömhírt.  Hálát adunk neked azért is, hogy szakadatlanul adtál lelkeket, akik bizonyságtételükre hittek és általuk szaporodott az üdvözültek serege. Tudjuk és valljuk, hogy őket te hívtad el, te adtad szájukba igédet, s te ihletted őket bizonyságtételre. Most is a te Lelked erejében bízva kérünk további erőt hitünkhöz, hitvalló életünkhöz, téged dicsérő szavainkhoz, tetteinkhez, a te dicsőségedet szolgáló tudományos tevékenységünkhöz, a te küldetésed hűséges teljesítéséhez. Kérünk, hallgasd meg gyülekezetünk könyörgését, amikor hozzád fordulunk: gyarapítsd közöttünk is a megváltott lelkeket, növeld gyülekezeti közösségünket és küldj el bennünket a te szolgálatodba, igéd hirdetésére és embertársaink javának munkálására. Áldd meg egyházunkat, áldd meg valamennyi testvérfelekezetünk szolgálatát, áldásod legyen népünk szorgalmán, hogy boldog életünk lehessen e hazában. Könyörgünk magyar testvéreinkért, akik a jelenlegi határokon kívülre szorultak. Ó Urunk, tégy igazságot velük és add meg nekünk azt az ajándékot, hogy őket mint testvérünket fogadhassuk vissza egy hazában. Add Urunk, hogy Lelked erejével békesség lakozzék az egész Földön. A Krisztus Jézusért: Ámen.