Dr. Gaál Botond honlapja
Penyigei áhítat
2010. szeptember 18.
Imádság: Istenünk édes Atyánk a Jézus Krisztus által. Dicsőítünk Téged és magasztaljuk nevedet. Keressük azt a helyet, ahol te magad szeretnél látni bennünket a szolgálatban. Ezért igédhez fordulunk, kutatjuk üzenetedet és várjuk szavadat, amely elindít és megerősít bennünket. Formálj bennünket gyülekezeti közösséggé ezen a különös alkalmon és adj bölcsességet a tennivalók megtalálásában. Ajándékozz meg bennünket azzal, hogy szólsz hozzánk és meg is teszed, amit megmondasz, amit üzensz nekünk. A Jézus Krisztusért: Ámen
Textus: Ef 5,1-2
Kedves Testvéreim!
Azért az Efézusi levélből olvastam föl ezt a szép két verset, mert ez szinte a betetőződése mindannak, amit Pál apostol a keresztyén élet lényegéről mond. Bemutatja azt, hogyan kel életre a Krisztusban hívő ember, amikor megváltó Urával találkozik, s azt részletezi, hogy ezt a Krisztussal való életet nagyon meg kell becsülnünk. Szó van itt az imádság erejéről, az elhívatás szépségéről, az ó-emberről és az új-emberről, az apostoli tisztről, a szülők és gyermekek viszonyáról, s általában a keresztyén hívő ember mindennapi életéről, problémáiról, azok megoldásáról. Szinte fölsorolja az apostol mindazokat a kérdéseket, tanácsokat, amelyek az értelmes keresztyén élethez szükségesek.
Ezt a részletes bemutatást azzal koronázza meg, hogy a felolvasott szép két igeverset helyezi az efézusi hívők szívére: „Engedelmeskedjetek Istennek, mint az ő szeretett gyermekei és járjatok ti is szeretetben, amint Krisztus is szeretett titeket.”
Én itt most arra gondolok, hogy ez az igeszakasz éppen azt a szép szolgálatot fogalmazza meg, amelyet a nőszövetségeink szeretnének megvalósítani, képviselni az anyaszentegyház építésében. Mindenki, aki eljött erre az alkalomra, engedett a hívó szónak, és eljött erre az alkalomra, mert fontosnak tartja azt, hogy először mi keresztyének éljünk szeretetben. Pál megannyi példát sorol föl az értelmes keresztyéni élet gyakorlására. Szinte végtelen a tennivalók sora. Nagyon jól tudjuk a gyakorlatból, hogy a sok-sok örömünk mellett mennyi baj és gond van ott is, ahol nem kellene lennie, vagy nincs meg a békesség, nehéz feldolgozni az egészségünk romlását, mások mennyi szeretetlenséget, irigységet sugároznak felénk. Az igénk azt javasolja, hogy amint Krisztus is szeretett bennünket, mi is éljünk szeretetben, sugározzuk a lelki békességet, szelídséget. Engedelmeskedjetek Istennek, mint az ő szeretett gyermekei!
A másik üzenet, amit szeretnék kiemelni, az, hogy ez az engedelmesség nem valami passzív dolog, hanem éppen a cselekvésre buzdít. Hiszen Isten munkatársai vagyunk. Az tehát a lényege az engedelmességnek, hogy találjuk meg, ismerjük föl a saját környezetünkben azokat a lehetőségeket és területeket, amelyeken szolgálhatunk. Sokszor ez nem látványos cselekvésben mutatkozik meg, hanem ott nyújt segítséget, ahol éppen szükség van rá. — Amikor Amerikában laktunk egy évig, azt tapasztaltuk, hogy ott szinte mindenki fölvállal egy bizonyos jószolgálati munkát, egy bizonyos területen tesz valamit az embertársaiért. Legyen az vöröskereszt, gyülekezeti munka vagy idősek gondozása, stb. Ha belegondolunk abba, hogy az amerikai nép 60%-a vallásos és majdnem mindenki fölvállal valami szolgálatot felelősséggel, micsoda gazdagságot jelent ez egy nemzet számára. Amerika ebből él, szoktam mondani. A református nőszövetség is ilyen szolgálatvégzést jelenthet és lehetne szép példa mindenki számára, amely aztán gyarapodna, terjedne hazánkban. Ahogyan Pál mondja: „jóillatú áldozat” volna ez!
Miért kell ezt végeznünk? Testvérek! Nem kötelességből, nem látványosságból, nem kérkedve vele, hanem engedelmességből, amint Pál apostol is fölhívja a figyelmünket, hogy „Krisztus is úgy szeretett bennünket, hogy önmagát adta értünk, mint Istennek kedves, jóillatú áldozatot”. Krisztus nem kötelességből adta oda magát, hanem engedelmességből. Ezért állítja elénk Pál az Ő példáját. Gondoljuk ezt tovább magunkban, s a mi nőszövetségi szolgálatunkat vigyük mi is jóillatú áldozatként Isten elé. Biztosak lehetünk benne, hogy kedves lesz előtte. Ámen.
Záróimádság:
Urunk Istenünk, a szó nem sokat ér, ha nincs mögötte néked tetsző cselekvő élet. Mi azt szeretnénk most, hogy ne a szavaink legyenek hangosak, hanem a tetteink beszéljenek a te dicsőségedről és a mi hitünkről. Köszönjük neked azt, hogy összegyűjtöttél bennünket egy szép és nemes cél továbbgondolására, embertársaink javát szolgáló szándékaink kifejezésére. Áldd meg mindazt a jót, amit szívünkből tudunk előhozni, hogy ezáltal gazdagodjanak gyülekezeteink, épüljön népünk is lelkiekben, s legyen boldogabb jövőnk ezen a földön. Áldd meg valamennyi gyülekezetünket itt a szatmári vidéken, hozd egymás közelébe a szíveket a nőszövetségeink szolgálata által. Legyen kedves előtted ez a nap, melyet néked szentelünk, hadd legyünk itt is és odahaza is örömmondók és békekövetek mind a gyülekezetünk, mind pedig a családunk körében: Ámen.
