top of page

Pünkösdi igehirdetés első nap délelőttre

 

Lekció: ApCsel 2,1-11

 

Előima:  Jövel Szentlélek Isten! Töltsd be szívünket, lakozz bennünk, szenteld meg minden érzésünket és vezesd indulatunkat, hogy mi is lássunk megnyilatkozott egeket és halljuk szózatodat: ez az én szerelmes Fiam, akiben nékem kedvem telik!(Mt 3,17) Ehhez isteni Lelked erejére van szükségünk. Ezért elődbe járulunk Atyánk, véges értelmünkkel és kicsiny hitünkkel szeretnénk felfogni kilétedet. Szeretnénk tudni, ki vagy te a te örök létedben. Ehhez kevés az értelmünk, de mégis áldunk azért, hogy te élő Istenünk vagy, aki kijelentetted magad az atyáknak és gondot viseltél a választottaidra nemzedékről nemzedékre. Most arra kérünk Felséges Istenünk, hogy bensőnket tisztítsd meg, készítsd elő üzeneted befogadására. Várjuk, hogy Lelkednek ereje győzzön le minden akadályt, amely bűnös emberi gyengeségünk miatt még megvan bennünk. Kérünk ezért, vesd tőlünk olyan távolra bűneinket, amilyen távol van a napkelet a napnyugattól.(Zsolt 103) Ajándékozz meg mindnyájunkat Szentlelked világosságával, az Úr Krisztus feltámadása feletti örömmel, az új élet világosságával és az örökélet bizonyosságának elfogadásával. Kérünk, áldj meg bennünket mint őszinte, alázatos gyermekeidet, akik várva várjuk megerősítő, bátorító és vigasztaló szavadat, kegyelmedből: Ámen.

 

Textus: ApCsel 2,14, 33, 37-39, 47b

„Ekkor előállt Péter a tizenegy élén, és felemelte hangját és így szólt hozzájuk: Zsidó férfiak és ti mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok, hallgassátok meg az én beszédemet. … Miután tehát (Krisztus) felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is. … Amikor pedig ezeket hallották, mintha szíven találták volna őket. Így szóltak Péternek és a többi apostolnak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? Péter ezt mondta nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztus nevére, bűneitek bocsánatára, és veszitek a Szentlélek ajándékát. Mert néktek szól az ígéret és a ti gyermekeiteknek és mindazoknak, akik ma még messze vannak, de akiket elhív magának az Úr, a mi Istenünk. … Az Úr pedig napról napra gyarapította a megváltottak számát.”

 

Kedves Testvéreim! Szeretteim a Krisztus Jézusban!

 

Szinte érezzük, hogy egy világméretű folyamat indult mozgásba, amikor az Apostolok cselekedeteiről írt könyv eseményeit halljuk. Az akkoriak számára is furcsa és érthetetlen volt, ami akkor Jeruzsálemben történt. Később kérdezték is: „Mi akar ez lenni?” „Mit cselekedjünk?” Ha visszagondolunk a pünkösdi események elé, azt látjuk, hogy az evangéliumok Jézusa állandóan tanít, mozgásban van, emberek veszik körül, példázatokat mond, elgondolkoztatja az őt hallgatókat és gyakran a tanítványait is. Maguk a tanítványok sem értettek mindent, kérdezték is mesterüket: mit jelent ez, miért mondta azt és hogyan értette a mondottakat?  Akikről tehát az evangéliumokban szó van, mind szemtanú, legtöbbször néven nevezett személy, akik élő kapcsolatban voltak Jézussal. Ez az időszak azonban elmúlt, nincs többé, s íme itt vagyunk a Krisztus menybemenetele utáni korszakban, amikor olyan szereplőkkel találkozunk, akiknek egy része még ismerte Jézust, másik hányada már nem. Ott van Jeruzsálemben egy elég nagy sokaság, akik most hallanak először Jézusról. Ők nem közvetlen szemtanúk. A jézusi konkrét világból tehát most már átmegyünk egy másik helyzetbe, tulajdonképpen a mi időnkbe és amint azok az emberek is keresték a dolgok értelmét, mi is keressük a kapcsolatot innen kétezer év távlatából a múlt történéseivel. Amíg az evangéliumokban Jézus történeti, idői valóság, addig a feltámadott és mennybement Jézus immár átlépi az idői korlátokat és a jelenléte mindmáig érő valóság, személye örökké velünk élő Úr! És ez az, ami már akkor is érthetetlen volt mindenkinek, aki szemtanúja volt az első pünkösdi történetnek. Hogyan lehetséges ez? – ágaskodott mindenkiben a kérdés. Miként lehet ezt áthidalni? Érthető, felfogható ez emberi ésszel?  – Aligha! Akkor viszont miről is van szó a pünkösdi történetben? Az olvasott eseményekre figyelve, három lényeges mozzanat vonja magára a figyelmünket. Ha ezt észrevesszük, akkor megértjük a Pünkösd lényegét is.

 

Isten üdvtervének része a Pünkösd

 

Ha azt akarjuk, hogy számunkra is élő és ható eseménnyé váljék a Pünkösd, akkor először itt, a felolvasott történet táján kell keresnünk a párhuzamokat. Lukács evangélista is éppen azért folytatja az evangéliumi történetet az apostolok cselekedeteivel, mert ezek az események már a mi helyzetünkbe torkollanak, azokhoz hasonlóak.  Itt van ugyanis előttünk a Szentlélek kitöltetése, az új korszak látható jele, egy új történet nyitánya, az egyház születése. Ezt követik a hitvallók ezrei és milliói elegészen korunkig. Ha az emberi értelem segítségével rendezzük el a dolgokat, akkor azt látjuk az Ószövetségben, hogy Isten milyen nagy gonddal neveli népét, milyen fokozatosan gazdagítja az övéit, milyen féltőn gyarapítja a hitüket. Először választ magának egy népet, ennek a népnek a történetében kijelenti magát az atyák és próféták által, vezeti őket az ígéret felé. Ez először egy földi ország, a Kánaán képében és  oltalmában jelenik meg. De az ígéret nem egy földi országban teljesedik be, hanem a Jézus által meghirdetett Isten országában, ahol nem a törvény mértéke szerint lesz igazság, hanem az Úr kegyelme szerint. Ezt azonban a nép nem érti. A tanítványok sem. Miért? Vajon mi az oka annak, hogy Jézusban nem ismerik föl a Messiást? Kell-e ezért rosszat gondolnunk róluk? Korántsem! Nem értik, mert emberek, csak emberek, véges értelemmel, gyenge hittel, erőtelen hűséggel, bűnös gondolatokkal, földi vágyakkal. De igazából nem értették azt sem, hogy az Ige testté lett, hogy Isten a Jézus Krisztusban embertársként jött el, és nem értették a kereszten való szenvedés értelmét sem, még inkább nem értették a feltámadás titkát. Magukban kérdezhették mindezekről: mik ezek a csodák? Hívő emberek voltak, de mégis hiányzott valami ebből a krisztusi eseménysorból. Hiányzott ebből a csoda-láncolatból egy további láncszem, amely aztán mindent összekapcsol és megvilágosít. Ez volt a Pünkösd csodája. Istennek egy olyan tette, amely nem kisebb csoda, mint az inkarnáció, vagy a teremtés, vagy a szűztől való születés és a feltámadás. Most azonban elküldte Isten az ő Lelkét, s ennek erejével napvilágra jött, pontosabban megvilágosodott az ember előtt az élő Isten megváltásának rendje, s ezzel beköszöntött az új korszak a mindenség történetében. De mi a jele ennek a csodának, mi az értelme, miből válik láthatóvá és hogyan nyílik meg számunkra a titka?

 

Péter előállt és szólt! Ma is vannak Péterek és örökké lesznek!

 

A Pünkösd első nagy titka az, hogy volt valaki, aki a nagy összevisszaságban, az értelem számára zavaros helyzetben, a tanácstalanságban, a furcsa természeti jelenségek közepette előállt és elkezdte hirdetni a Krisztusról szóló evangéliumot. Figyeljük meg, akkor lesz rend, amikor Péter előáll és elhangzik az evangélium Krisztusról. Most már van mihez igazodni! Péter vette a Szentlelket, ezt maga is megvallja, sőt az apostoltársairól is elmondja. Jóel prófétára hivatkozik, hogy értse mindenki a jelenséget, s ekkor idézi is nekik az ígéretet: „ifjaitok látásokat látnak és véneitek álmokat álmodnak. … és kiöntöm az én Lelkemet szolgáimra és szolgálóleányaimra.”(Jóel 2,28-32) Péter e bevezetés után elmondja az egész Krisztus-esemény foglalatát és értelmét. Nem beszél másról, csak bizonyságot tesz a feltámadott Úrról, amint a Szentlélek adta neki. – De mondhatná valaki, hogy ezek az emberek ott önkívületi állapotba kerültek és érthetetlen nyelven szóltak. Ameddig ez így történt, nem is tudta senki, miről van szó. „Ugyan, mi akar ez lenni?” – kérdezték tanácstalanul. Ekkor jött Pétertől a felelet, de most már nem valami természeti csoda formájában, hanem értelmes emberi nyelven, és hangzott az örömhír a feltámadott Jézus Krisztusról. És ez volt lényegében a csoda, amely elindított egy kétezer esztendeje tartó csodasorozatot. Volt akkor egy ember, Péter, a kőszikla, aki előállt és attól a pillanattól kezdve ez a csoda folyamatosan megtörténik a világ történetében. Azóta szakadatlanul előállnak a Péterek és prédikálnak és bizonyságot tesznek „alkalmas és alkalmatlan időben”. Ezek a Péterek a mindenkori keresztyének, a mindenkori papok, akik bátran vállalják Krisztus-hitüket. Ez a tény maga egy olyan csoda, amely emberileg nem magyarázható, mert ez a Szentlélek csodája és műve az emberen, sőt az egész emberiségen. – Te Testvérem, aki itt vagy, és te is bizonyára rácsodálkozol most erre az eseményre, személy szerint temagad szintén részese vagy ennek a csodának. Te is Péter vagy, te is egy Péter vagy a sok közül, akit Isten Lelke illetett meg. Azzal, hogy otthonodban felálltál, elindultál és eljöttél erre az istentiszteletre, te is Péterré lettél Isten előtt, hogy hirdessed a feltámadott Krisztus győzelmét és az örökéletet!

 

Mindig lesznek, akik a Szentlélek által meghallják az igét

 

A másik csoda, amelyet szabad észre vennünk a pünkösdi történetben, a bizonyságtétel hallgatóira vonatkozik. Ott voltak megannyian. Tizenöt nemzetiségű embercsoportot sorol föl az írás. Kezdi keletről, a fogság helyétől, majd folytatja nyugat felé jövet és eljut Észak-Afrikáig és Rómáig,  s még Krétáról és Arábiáról sem feledkezik meg. Azt jelenti ez, hogy nagyon sokan voltak és mindenkire nézve érvényes a Szentlélek ajándéka. – Maguk a tanítványok a páska-ünnepet követő ötvenedik napon gyűltek össze a búzaaratásért való hálaadás napján. Ekkor történtek a leírt pünkösdi események. De hol van itt a csoda? Abban Testvéreim, hogy ezek az emberek szinte mind különböző nyelven beszéltek, mégis a jelenlévők mindegyike a maga nyelvén hallotta a Krisztusról szóló örömhírt. Értették Pétert is, hiszen a leírásból tudjuk, hogy „amikor pedig ezeket hallották, mintha szíven találta volna őket” a beszéd. A történet úgy folytatódik, hogy lélekben ráhangolódnak Péter igehirdetésére, s belső engedelmességgel kérdezik, hogy „mit cselekedjünk?”. Ekkor hangzik el a híres apostoli tanács: térjetek meg és keresztelkedjetek meg! Az írás háromezer embert említ. Sokat! Ezek hallgatták Péter igahirdetését és hittek. És itt van megint a csodás esemény, a hit ajándéka a Szentlélektől. És ez kétezer éve szintén zajlik és megtörténik: előáll valaki, hirdeti az igét és hallgatják sokan, és értik azt és megtérnek az Úrhoz! Ez is önmagában egy csoda! Csoda, hogy van egyház és lesz egyház, mert lesz a Szentlélek Istennek is hit-ajándéka nemzedékről nemzedékre.

 

Testvéreim! Péter apostolt akkor követte a többi apostol is az igehirdetésben, és jött Pál is, aki egymaga többet munkálkodott, mint a tizenkettő együttvéve. Maga Pál az, akit hívnak Macedóniába és átjön Kis-Ázsiából, s ezzel a keresztyénség elindul útjára Európában is. A történet aztán úgy folytatódik, hogy a Krisztusról szóló evangélium egyre terjed, mert az Úr elhív magának mindenkor és mindenütt hűséges embereket, akik által szaporodik a gyülekezet napról napra. „Az Úr pedig napról  napra gyarapította a megváltottak számát!” – mondja a felolvasott írás. Van tehát most már egyház, ahol az igét hirdetik, és az igehirdetés által az Úr elhív magának hitvalló embereket. Ma az egyházat szinte mindenki azzal a képpel azonosítja, ahol a pap vagy püspök vagy pápa van és dicsfények közepette ezek megjelennek. Ez Isten szemével nézve koránt sincs így! Sőt, egészen másként van! Figyeljünk csak az igére. Péter akkor ott Jeruzsálemben elmondta a történelem legnagyobb erejű igehirdetését és lett egyház, de egyáltalán nem Péter kiváló szónoki teljesítménye miatt, hanem a Szentlélek Isten áldása és ajándéka következtében. Most azt mondja az ige Testvéreim, Barátaim, hogy a te bizonyságtételed is lehet olyan, mint a Péteré. Te is szereplője vagy a világ történetének azzal, hogy prédikálsz és jó hírt közölsz, és a te igehirdetésedet is megáldja Isten az ő Lelkének erejével. De azt se felejtsük el, hogy bárkinek a hétköznapi élete, munkája, becsülete is lehet istentisztelet és azt is megáldhatja Isten az ő Lelkének erejével. Ez az igazi pünkösdi csoda, amelyet véghez vihet bármilyen kicsiny szolgája Istennek, mert vele van a Szentlélek ereje. Tudnunk kell, hogy prédikálással, munkával, szolgálattal, szerető indulattal, kitartó hűséggel, szilárd hittel mint szép példával képviselhetjük az isteni rendet az emberi közösségek számára és ezzel mi mindnyájan gyarapíthatjuk a gyülekezetet. Ahol Krisztust hirdetjük, ott lesz egyház, mert a Szentlélek erejével járunk. Ámen.

 

Utóima: Mindenható Istenünk! Hálát adunk neked, hogy mindig voltak olyan bátor őseink, akik Lelked erejével előálltak és dacolva korszellemmel, politikai akarattal, emberek közönyével vagy gúnyolódásával hirdették a Krisztusról szóló örömhírt.  Hálát adunk neked azért is, hogy szakadatlanul adtál lelkeket, akik bizonyságtételükre hittek és általuk szaporodott az üdvözültek serege. Tudjuk és valljuk, hogy őket te hívtad el, te adtad szájukba igédet, s te ihletted őket bizonyságtételre. Most is a te Lelked erejében bízva kérünk további erőt hitünkhöz, hitvalló életünkhöz, téged dicsérő szavainkhoz, tetteinkhez, a te dicsőségedet szolgáló tudományos tevékenységünkhöz, a te küldetésed mindennapi hűséges teljesítéséhez. Kérünk, hallgasd meg gyülekezetünk könyörgését, amikor hozzád fordulunk: gyarapítsd közöttünk is a megváltott lelkeket, növeld gyülekezeti közösségünket és küldj el bennünket a te szolgálatodba, igéd hirdetésére és embertársaink javának munkálására. Áldd meg egyházunkat, áldd meg valamennyi testvérfelekezetünk szolgálatát, áldásod legyen népünk szorgalmán, hogy boldog életünk lehessen e hazában. Könyörgünk magyar testvéreinkért, akik a jelenlegi határokon kívülre szorultak. Ó Urunk, tégy igazságot velük és add meg nekünk azt az ajándékot, hogy őket mint testvérünket fogadhassuk vissza egy hazában. Add Urunk, hogy Lelked erejével békesség lakozzék az egész Földön. A Krisztus Jézusért: Ámen.

 

 

bottom of page