Dr. Gaál Botond honlapja

Óévi igehirdetés

 

 

Textus: Ézs 63,7

 

„Az Úr hűségét magasztalom, az Úr tetteit dicsérem: mindazt, amit az Úr tett értünk, sok jótéteményét Izrael háza iránt, mert irgalmasan bánt velünk, nagyon hűségesen.”

 

Előima: Örök Isten, kinek esztendők nincsenek létedben, jelen vannak múltak, jövendők egy tekintésedben! (285. ének) Hozzád fordulunk most az év utolsó óráiban és kérünk, hogy vedd kedvesen könyörgésünk. Áldjuk nevedet és magasztalunk hűségedért, amelyet oly sokszor megtapasztalhattunk a mögöttünk lévő időkben. Most nagyon nehezen tárjuk eléd mindazt, ami a szívünkben van, mert ki sem tudjuk mondani, mennyi hálával tartozunk néked. Te azonban tudsz mindent rólunk, ismered érzéseinket, s mielőtt a szó szánkon lenne, Te tudod, mi a szívünk vágya és érzése. Ezért ne a mi sekélyes és töredezett gondolatainkra tekints, hanem vizsgáld meg Urunk a szívünket és Lelked által tedd késszé, alkalmassá a hálaadásra és igéd üzenetének befogadására. Most engedd meg, hogy bűneink és alkalmatlan voltunk ellenére hozzád kiáltsunk és a magasztaljunk téged jóságodért, Te örök és szent Isten, jó Atyánk a Krisztus Jézus által: Ámen

 

Kedves Testvéreim! Szeretteim a Jézus Krisztusban!

 

Nagyon mélyről, Ézsaiás lelkének legbelsejéből jött ez a szép imádság. Az Ószövetség egyik legszebb hálaadása van előttünk. A rákövetkező verseket nem olvastuk. Ezekben az imádság fölsorolja mindazokat a nagyobb eseményeket, amelyeken a választott nép Isten segítségével keresztül ment. Mondja is világosan, hogy a nép visszaemlékezik a régi időkre. Egészen pontosan meg is nevezi: Isten szabadítására! Ezáltal formálódott ugyanis Izrael Isten népévé, a választott néppé. Ezért most leborul az Úr előtt és hálát ad.

 

Három dolog rajzolódik ki ebből a szívből jövő hálaadásból. Mindenek előtt a próféta látja, hogy az Úr milyen sok jót tett a népéért. Aztán az a gondolat kerül előtérbe, hogy Izrael a nehézségek ellenére is élt és dolgozott, de mindez az Úr hűségének volt tulajdonítható, s míg végül ezért a hűségéért, szeretetéért, kegyelméért az ember dicséretet zenghet Istennek és magasztalására nyílhat az ajka.

 

Isten jótéteménye népe iránt

 

Izrael még fogságban van, nincs hazája. Egy idegen nép szolgaságában él. De él és dolgozik és imádkozik, mert hisz az Úrban. Nagyon nehéz úgy élni, hogy nincs szabadsága, nincs szabad döntésre joga az embereknek, hogy nincs lehetősége a teremtő gondolkodásra, mert az elnyomás érzése és a mindennapi megalázás ezt nem teszi lehetővé. Hasonló helyzetről ti magatok is tudnátok mondani valamit a 20. század második felének itteni eseményei kapcsán. Hát még az erdélyi és kárpátaljai testvéreink! De sok rossz hír jön mostanában a Vajdaságból is és olykor a Felvidékről is. Amelyik nép szolgaságban él, annak a népnek nincsenek szellemi problémái, nincs lehetősége a fejlődésre, nem képes alkotni, nem képes fölemelkedni, hanem helyette belesüllyed a szellemi szürkeségbe és nyomorba. Egy ilyen nép általában elfelejti a múltját is. Egy szolganép aligha tervezhet jövőt. Borzasztó belegondolni ebbe az állapotba, mert emberileg nézve aligha van megoldás. Mégis Isten ad olyan embereket, akiket felruház erővel és általuk azt mondja a népének, hogy nem a beletörődés a végső megoldás, nem szabad magukról véglegesen lemondaniuk. Erről szól ez a mostan olvasott prófétai üzenet Ézsaiás könyvéből.

 

A próféta úgyszólván fölébreszti népét. Emlékezteti őket, hogy Isten milyen sok jót tett velük és hűséges volt hozzájuk. Legyenek bármilyen reménytelen helyzetben, akkor is emlékezzenek az Úr csodálatos tetteiről. Ne azt nézzék, hogy nekik most megfogyatkozott az erejük, hanem tudják meg és vegyék eszükbe, hogy amit eddig elértek a régmúlt időkben, igazából azt sem a saját erejükből érték el, hanem a kegyelmes Istenük gondviselő hatalmával. Még akkor is irgalmas volt hozzájuk, amikor azt nem érdemelték meg, ezért ne csüggedjenek, hanem nézzenek föl ismét az Úrra és adjanak neki hálát, s mindenek ellenére mondjanak neki dicséretet. Ha ez így lesz, ha így fognak gondolkodni, ha így néznek önmagukra, akkor erejük meg fog újulni és látni fogják a jövőt és el fog jönni a szabadulás.

 

Testvéreim! Nagyon tanulságos ez a prófétai imádság a mi helyzetünkben is. Mi magyarok, gondoljuk csak meg, hogy milyen sok jót tett velünk az Úr, s legelőször mi is ezt vegyük számba. Hála legyen Istennek, hogy mai nemzedékünk jelentős részének megadatott egy hosszabb békés korszak, amikor a szabadság szűk esztendei ellenére és a körülményekhez képest mégis alkothatott, dolgozhatott. Ez nem természetes, mert a Második Világháború óta csak 23 nap telt el úgy, hogy a Föld egyetlen pontján sem volt háború. Nekünk ez immár jónéhány évtizede megadatott. Az igaz, hogy az 1956-os Forradalom és Szabadságharc utáni időkben kaptunk mi is belső és külső szellemi elnyomást, és még inkább félrevezetést, de alapjában véve ez a „fogságunk” nem hasonlítható a Babiloniában fizikai robotot végző nép elnyomott állapotához. Mostanra már sokat tudunk erről a korszakról is, de mint a próféta is figyelmezteti népét, s így bennünket is: nem ezekre kell néznünk, hanem arra, ami jót adott nékünk az Úr a történelmünk során. Népünket idevezette a Kárpát-medencébe, megajándékozott bennünket több mint félezer év államalapítási jótéteményével, adott termő időt a kultúrára és adott hitet az alkotásra. Tudjuk természetesen azt is, hogy népünk milyen nehézségekkel küzdött a mögöttünk lévő pár száz esztendőben, s magunkban hordozzuk azt a fájdalmat is, hogy végül szétszakították ősi hazánkat, megosztották nemzetünket és elvették tőlünk azt a földet, amelyen alkotásunk nyomai ott vannak még ma is. Nem tudjuk és nem is akarjuk kitörölni történelmi emlékezetünkből Erdélyt, Kárpátalját, Felvidéket, a Vajdaságot! Mégis azt mondja a próféta, hogy ezek a javak nem a ti érdemetek, hanem az Úréi. Az Úr adta nektek és így lett a tiétek és ha majd ismét helyesen fogtok emlékezni, ha majd ti is és az elszakított testvéreitek is visszatérnek az Úrhoz, akkor lesz megoldás is.

 

Mi az első és helyes lépés ezen az úton? Az, hogy elismerjük és megvalljuk: az Úr irgalmasan bánt velünk, de mi nem voltunk hozzá hűségesek. Nagyon sok mindent elrontottunk és nagyon sok mindent elrontunk ma is. Nézzük csak meg jobban a mai helyzetünket és cselekedeteinket. Bizony, nem törekedtünk eléggé a minőségi életre, a felebarátaink iránti irgalmasságra, a saját népünk felemelkedésére, hanem önző módon csak a magunk hasznát tettük előtérbe. És most álljunk meg az Úr előtt és legyünk őszinték: az elmúlt 15 évben ez nép, a mi magyar népünk belátta-e történelmi mulasztásait és megjobbította-e útját? Nem, Testvéreim! Legalább is többségében nem! Amit itt látunk ebben az országban, az nem Isten kedve szerint való. Az egyik magyar ember tapossa a másikat, testvér a testvér ellen vádaskodik szinte valamennyien hitetlenül és szeretetlenül, s ez nem az Isten parancsolatai szerinti út. De azt is kérdezhetnénk, hogy van-e becsület hazánkban? Van-e itt szeretetre épülő testvériség? Van-e itt igazságosság, ahol mindenki biztonságban élhet és nézhet a jövőbe? Nincs! Egyelőre nincs. Vagy legalább is jobbára nincs. Ha ezt nem mondjuk ki és nem valljuk meg Isten előtt, akkor nem vagyunk egyház, nem vagyunk Krisztus népe! Becsapjuk önmagunkat! Istent azonban nem lehet becsapni. Van azonban mégis megoldás, az Úr kegyelméből: visszatérünk hozzá és megismerjük hozzánk való hűségét. Mi ugyanis lehetünk akármilyen gyarlók, ő akkor is hűséges hozzánk, és ha tiszta szívvel hozzá fordulunk, ő visszafogad bennünket. Ebből az őszinte bűnbánatból származhat minden, ami életünk nagy kérdéseit megoldja.

 

Isten hűségébe fogózzunk

 

Ha visszatekintünk az elmúlt időszakra, vagy az elmúlt esztendőre, akkor abból nagyon sokat kell tanulnunk. Észre kell vennünk, hogy Isten mennyire nagykegyelmű Úr és el kell fogadnunk az ő nevelését, amikor is terelt bennünket olyan helyekre, ahol a jót és a szépet tanulhattuk, tapasztalhattuk. „Boldog, kinek nem kell szánni, Elveszett idejét, s bánni Megbecsülhetetlen óráit!” – mondja a 280. énekünk. Bármilyenek is vagyunk, a próféta tanácsát követve, tegyünk le most mindent Isten elé. Neki jobban kedvére van az őszinte szív, mint az emberi bravúros magyarázkodás.

 

Mielőtt bármit is szólnánk az elmúlt esztendőnkről, előbb gondoljuk magunkat oda Isten elé és mint a próféta is tette, mondjuk el: Uram, te nagyon hűséges voltál hozzám! Azok, akik értik a régi héber nyelv rejtelmeit és ennek az imádságnak a liturgiai szerepét, hangsúlyozzák, hogy itt a próféta nagyon nyomatékosan bejelenti, szinte hangos kiáltással szól Isten mindeneket megelőző irgalmáról és hűségéről. Ez az első lecke számunkra is, amit meg kell tanulnunk. Bármennyire is csodálkozik rajtunk a világ, sőt olykor ki is kacagnak bennünket, mi azonban maradjunk meg Isten közelségében és a hit alázatával nézzük minden tettünket.

 

Valahogyan így: Uram, nagyon sokra értem az elmúlt esztendőben magam és családom testi-lelki-szellemi gyarapodása terén, de mindezeket nem magamnak tulajdonítom, hanem a te kegyelmednek és hozzám való hűségednek. Uram, kimondhatatlanul sokat fáradoztam a mások iránti szeretet és megértés terén, de ezt nem tudtam volna elvégezni a te kegyelmed és hűséged nélkül. Uram, sokat fejlődtem az ismeretben és szolgáltam másokat tanítással, bizonyságtétellel, de ezért a hála téged illet, mert kegyelmedből és hűségedből tehettem meg mindezeket. Uram, sok volt a terhem és gondom, s te látod nyomorult helyzetemet, gyászomat, fájdalmaimat, de mindezeket te adtad, ezért elfogadom és tudom: te segítesz elhordozni azokat, mert bőséges a te irgalmad és nem hagysz el engem.  Uram, nagyon sokat küzdöttem azért, hogy tehetségemmel sáfárkodjak és tudásomat gyarapítsam, de ennek csak úgy van értelme, ha először mindezt fölajánlom a te dicsőségedre. Uram, sokat könyörögtem a népemért, sokat tépelődtem azon, hogyan tudnám útját megjobbítani, de ez nem megy nélküled, nem megy kegyelmed és erőd nélkül. Uram, mily sokat fáradoztam azon, hogy teremtett mindenséged törvényeit föltárjam, hogy belelássak a történelem folyásába és ezzel az embertársaimat szolgáljam, de ez mind téged dicsér és végtelen bölcsességedről beszél. Nélküled Uram nem jutunk messzire, csak tétován lépkedünk előre! Uram, adj nekünk megújulást és ébredést az óemberi helyzetünkből, s Lelkedet töltsd ki ránk és hatalmad szavával indíts bennünket megtérésre és adj új életet, mert ezt csak a Te erőddel tehetjük meg. Nem nekünk Uram, nem nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget kegyelmedért és hűségedért! (Zsolt 115,1) – Olyan jó volna, ha mindnyájan ilyen alázattal térdelnénk Istenünk elé és teljes szívünkkel, teljes elménkkel, teljes erőnkkel és teljes lelkünkkel az ő hűségét magasztalnánk mindenért, amit kaptunk.

 

Isten meghallgatja a hű szolgáját, s ő pedig magasztalja az Urat

 

Testvéreim! Hogy miért éppen most van az esztendő vége és holnap a kezdete, az teljesen esetlegesen alakult ki és az emberi kultúra közmegegyezésén alapul. Nem azt a csillagászati helyzetet választották esztendőfordulónak, amikor a Földünk legtávolabb van a Naptól. Ettől a ponttól már 26 millió kilométerrel odébb vagyunk a Nap körüli pályánkon. De az igénk üzenete sem kötődik pusztán ehhez a dátumhoz és az Istent magasztaló indulatot sem csupán az esztendő utolsó napján kellene követnünk. Mégis jó, hogy vannak esztendők, amelyeknek végén megállhatunk az Úr előtt, mert gyarló szívünkkel így tudjuk ezt mélyebben átgondolni. Visszanézünk az időben, filmszerűen lepörgetjük szemünk előtt az elmúlt eseményeket, s először magasztaljuk a mi is Istenünk hűségét és hálát mondunk neki minden jóságáért. Ezt tette maga Ézsaiás próféta is. Oly buzgón hitt Isten hűségében és vallotta azt, hogy Isten igenis minden körülmények között és minden körülmények ellenére ott van népével, a szó igazi értelme szerint velük van. Ezt az Isten-közelséget érezte át és vitte népe közé, olyannyira, hogy imádsága végén azt kérte Istentől: „Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállanál!”(Ézs 63,19) Ez azonban nekünk már megadatott és mi már úgy visszük ügyünket, életünket Isten elé, mint akik tudunk a Jézus Krisztusban való szabadításról; mint akik tudjuk, hogy a próféta bizonyossága Isten hűségéről és irgalmasságáról valóban beteljesedett, mert Izrael népe valóban hazajöhetett a fogságból, s mindezen felül pedig a Krisztus testtélételében olyan szabadulást kapott, amely fölötte van minden emberi képzeletnek. Isten úgy hallgatja meg őszinte imánkat, hogy azt a mi emberi gondolatvilágunkat is meghaladóan beteljesíti. Ez az, amit megtapasztalhattunk az elmúlt esztendőben is, amiért itt most hálát adunk neki, amiért most dicsérjük hűségét. Bizony, mennyi mindent terveztünk és elgondoltunk, de szinte semmi nem a mi elgondolásunk szerint történt. Legyen érte hála a mi gondviselő Atyánknak, mert mi akár jónak láttuk, akár rossznak a körülöttünk végbemenő eseményeket, az az ő bölcs döntése volt számunkra. Mert értünk döntött így! Belátjuk és megvalljuk: irgalmasan bánt velünk és jóságos volt hozzánk, s ebben van a mi életünk reménysége és értelme. A mi híres énekkarunk, a Kántus oly gyakran énekelte Jerémiás imádságát Bárdos Lajos feldolgozásában, amikor is a próféta nagyon szépen könyörgött: Szólíts Uram, hozzád térünk, add vissza sok boldog évünk! (V.ö. Jer Sir 5,21) És ez meglett, mert ő tiszta szívvel könyörgött az Úr színe előtt. De mi is hallhatjuk Jézus szelíd szavát, amikor hív: kövess engem! Vagy amikor az ajtó előtt áll és zörget, azaz nagyon közel van hozzánk. Csak az hallja meg ezt, aki közel is megy hozzá, aki vele jár, vele él, akinek ő fogja a kezét. Mert nemcsak Istennek kell hűségesnek maradnia hozzánk, hanem nekünk is hűségesen kell őt követnünk. S ekkor boldogan, tiszta lelkiismerettel és tiszta szívvel tesszük oda egész életünket, minden cselekedetünket, hiányosságainkat és jó szándékunkat, eredménytelenségünket és eredményeinket, boldogságunkat vagy bánatunkat, elérhető és elérhetetlennek tűnő vágyainkat, …. az Úr elé, s így megnyugodhatunk, mert ő irgalmasan bánik velünk, és nagyon hűséges marad hozzánk, ami azt jelenti, hogy múltunkat a javunkra fogja fordítani. Ámen

 

Utóima:  Jóságos Istenünk, mennyei Atyánk a Jézus Krisztusban! Szavakkal nem tudjuk kifejezni, milyen hála van szívünkben a Te tanításodért. Igéd, szavad tükrében másként látjuk életünket, másképpen értékeljük cselekedeteinket, másképpen fogjuk fel életünk értelmét és másként nézünk a jövőbe. Hálát adunk neked mindazért a szeretetért, amellyel vezettél bennünket az elmúlt esztendőben, a hűségedért, amellyel megtartottál bennünket a közelségedben és az irgalmasságodért, amellyel hordoztad életünket, védted szeretteinket és óvtad a téged szeretőket. Kérünk, fogadd el tőlünk szívünk minden esetlen érzését, elménk minden ügyetlen gondolatát, mely most hozzád emel bennünket! Kérve kérünk, tartsd meg bennünket mint választottaidat a magad közelében és adj nékünk élő hitet tebenned. Istenünk Atyánk Fiad érdeméért tekints le a magasságos egeidből és adj békességet ezen a Földön. Áldj meg minden népet a benned való hittel és a hozzád való hűséggel, s Lelked által vonj magadhoz mindnyájunkat, hadd lehessünk néked élő, hálával áldozó és benned bízó gyermekeid: Ámen.