Dr. Gaál Botond honlapja
Virágvasárnapi igehirdetés
Lekció: Mt 21,1-11
Előima: Mindenható Istenünk, dicsőíteni jöttünk téged Szent Fiadban a Jézus Krisztusban, akit elküldtél, hogy végig járja a szenvedés útját értünk és helyettünk. Köszönjük az ő példáját, az engedelmességet, amellyel hűségét bizonyította és most arra kérünk, nekünk is adj engedelmes lelket és töredelmes szívet, amellyel eléd állhatunk. Fogadd el bizonytalan és kételkedő hitünket Urunk, légy kegyelmes hozzánk és Lelked által készíts fel igéd értésére, hitben való hallására és befogadására. Jöjj szívünkbe Úr Jézus, hadd mondjunk neked Hozsánnát, és hadd értsük, miért vagy te királyunk, miért vagy te a mindenség Ura! – Közöld erődet Istenünk e gyülekezettel és áldd meg felkészülésünket a Húsvét boldog ünneplésére, amikor majd látjuk és hisszük, hogy nem a szenvedésé, megaláztatásé és a halálé az utolsó szó, hanem a Szent Fiadé, aki Mindenható Urunk és Királyunk, akinek van országa már itt a földön is a hívek seregében! Ámen.
Textus: Mk 12,34
„… Nem vagy messze az Isten országától!”
Kedves Testvéreim! Szeretteim a Krisztus Jézusban!
Királyt még nem láttam, de személyesen is találkoztam két királynővel. Európa híres uralkodói közül a brit II. Erzsébet királynő fogadásán vettem részt 1977-ben Skóciában és I. Margit dán királynőt pedig mi magunk fogadtuk 1987-ben a Debreceni Kollégiumban. Tapasztalatból tudom, hogy mindkettőjüknek az útját pontosan és aprólékosan megtervezték, rendkívüli módon vigyáztak minden részletre, a tömegeket pedig távol tartották. Mert jött a király, illetve a királynő! [Európa híres uralkodói közül I. Margit dán királynő 1987-ben meglátogatta a Debreceni Református Kollégiumunkat. Útját pontosan és aprólékosan megszervezték, rendkívüli módon vigyáztak minden részletre, a tömegeket pedig távol tartották. Mert jött a király, illetve a királynő!] Jézus idejében ez nem így zajlott. Majdnem fordítva. Zajos fölvonulással, lovon ülve vonult be a királyi személy. Ez ismert volt Heródes és negyedes fejedelem-utódai szokásából. – Azt olvastuk, hogy Jézus is bevonult Jeruzsálembe, az Olajfák hegye felől, keletről. Sokan ismerték őt, sokan nem. Jeruzsálemben alig. Amikor megkezdte a bevonulást, mindazok, akik ismerték őt, Hozsánnát kiáltottak. Csatlakoztak hozzájuk a zarándokok is. Azon a helyen egy népesebb sereg gyűlhetett össze, akik úgy hitték, hogy itt van a király, aki megszabadítja Izraelt a római rabságból, s fölvirágoztatja a régi dávidi királyságot. Már olyan volt a helyzet, hogy mindegy volt a népnek, csak jöjjön valaki, akit királyként üdvözölhetnek. A tömeghangulat valósággal gerjesztette a király-képzetet. Amikor mintegy 800 métert mentek és odaértek Jeruzsálem határához, sőt be is mentek a városba, sokaknak föltűnt ez az ünneplő éljenzés és meg is kérdezték: „kicsoda ez?” A Jézust kísérők közül néhány „szóvivő” aztán tájékoztatta őket, hogy „ez ama Jézus, a galileai Názáretből való próféta.” – Így történt a bevonulás.
De volt annak a bevonulásnak valami mélyebb üzenete is. Ezt pontosan azok nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni, akik pár nappal később már „feszítsd meg”-et kiáltottak Jézusra. Ők végre a királyt ünnepelték. Pedig Jézus nem ígérte nekik azt, amire ők gondoltak. Egy szegény királyról volt szó, aki kölcsönvett szamáron vonult be. A szamár ráadásul nem is tartozik a harcias állatok közé. Akkor mi akart ez a bevonulási jelenet lenni? A tömeg teljesen mást akart, mást várt, mást értett alatta, mint amit Jézus üzent nekik a bevonulásával. Jézus ezzel lényegében fölfedte királyi igényét, de még nem hangozhatott el a „Királyok Királya, Uraknak Ura” dicsőítés (Jel 19), mert még nem hangzott el ajkáról az „elvégeztetett” szó az Ő népéért. Jézus tulajdonképpen ezzel a bevonulással lépett be a mindennapi politikai és nemzeti-vallási életbe. – Mármost jön egy király, aki tényleg király, de más módon, mégpedig a szeretet és megváltás eszközeivel uralkodik. Kicsoda ez? Jogosan kérdezték, mert nem értették. Jézus pedig azt akarta tudtul adni, hogy elkövetkezett az idő, amikor egy másféle hatalom, másféle uralkodás, másféle élet fog elkövetkezni, amely nem emberi erővel fog megvalósulni, hanem az ő igazi hatalma: a kereszt és feltámadás ereje által. És most ide kapcsolhatjuk azt az üzenetet, amelyet ugyanezekben napokban az egyik írástudónak mondott Jézus egy másik esemény kapcsán: „Nem vagy messze az Isten országától!” – Ez a művelt zsidó ember is kérdezte magában, kicsoda ez a Jézus. Szembeállt vele és egyenes választ kapott tőle. Most figyeljünk arra, mit is jelent ebben a helyzetben Jézus válasza?
Jól értjük-e, hogy Jézus király?
Amikor Jézus bevonult a templom városába, igen nagy föltünést keltett megjelenésével. Mélységesen elgondolkoztatta a jeruzsálemi lakosságot a tanításaival és cselekedeteivel. Máté, Márk és Lukács elbeszélése szerint jól illik ide a templom megtisztításának története is. János ezt korábbra teszi. Mindenesetre a jeruzsálemi lakosság elcsodálkozott Jézuson. Meg is botránkoztak. Folyvást kérdezték magukban: Kicsoda ez? Milyen jogon teszi, amit tesz? Aki királyként vonult be, az nem így cselekszik – gondolták. Egy király másképpen viselkedik. Bizonyára kezdtek kételkedni abban, hogy ők valóban királyt tisztelhetnek Jézusban. Joggal. Miért? Mert egy király rendelkezik, intézkedik, szervez, ígér, szabadságot hoz, sőt hatalommal szól az emberekhez, akik teljesítik parancsát. Ez a Jézus pedig egészen másról beszél és másként cselekszik.
Igen, ez így történt. Mert Jézus olyan király, aki igazából jön az övéihez, aki megkeresi a szíveket és megnyeri őket Isten számára. Erre nagyon nagy szüksége volt honfitársainak, mert távolra kerültek az ő élő Istenüktől. A korabeli zsidók úgy gondolták, hogy a törvény bonyolult előírásai és részletei szerint élve, sőt áldozatokat bemutatva ők Isten közelében maradhatnak, megmaradhatnak Isten gyermekeinek. Valósággal ők akartak rátalálni Istenükre. Keresve keresték őt. Ezt Jézus egészen másként látta. A szeretet törvénye és szava többet ér minden égő és véres áldozatnál – mondta ki végre maga az írástudó. (Mk 11,33) Erre válaszolta Jézus a művelt zsidó embernek, hogy „nem vagy messze az Isten országától!”. Azaz kezded érteni, miből estél ki, milyen téves úton jársz és kitől távolodtál el.
Ezen a ponton máris el kell gondolkodnunk a történteken és nekünk is oda kell mennünk Jézushoz: ki vagy te Uram? Mit akarsz? Jól értünk-e és híven követünk-e Téged? – A történelemből az látszik, hogy az örök ember mindig megpróbál eltávolodni Isten közelségéből. Ha az édenkerti történetre gondolunk, ott is ezt a magatartást találjuk. Kapott az ember egy csodálatos ajándékot, ezt a világot, Isten jelenlétét, de nem kellett neki. Nem akart Isten útján járni, ment a maga útján. Aztán egyszer csak magányosnak találta magát, s megpróbált rítusokkal és áldozatokkal ismét visszakerülni Isten közelébe. El sem tudta képzelni, hogy ez lehetetlen és fölösleges, mert Isten nagykegyelmű és irgalmas Isten. Amikor pedig az idők teljességében maga a Teremtő jött el Jézus személyében, amikor a világosság jelent meg a teremtett világban, a sötétség nem fogadta be Őt.(Jn 1,5) Nem kellett, mert az ember maga akarta a sorsát irányítani, maga akarta a megváltását megoldani. Pedig Jézus Krisztus azért jött, hogy „megkeresse és megtartsa mindazt, ami elveszett!”(Lk 19,10) Az az ember, aki maga akarja megoldani a sorsát és maga akarja létrehozni a kapcsolatot a Teremtő Istene és őközötte, bizony messze van Isten országától. A művelt zsidó ember, akivel Jézus beszélgetett, rájött erre, s ezért kapott pozitív választ tőle: „Nem vagy messze az Isten országától!” Ő már értett valamit abból, amit Jézus akart. De nem ismerjük a további sorsát, Máté nem említi. Talán éppen azokban a napokban, közel a szenvedések idejéhez látszik egyre világosabban, hogy munkálkodása kezdetén mi volt a célja Jézusnak, amikor embereket gyűjtött maga köré és miért hívogatott, miért ment közel az emberekhez és miért szólította őket meg: kövess engem! Ha ugyanis követsz engem, ha érted, miért küldött engem az Atya, nem vagy messze az Isten országától.
Miért vonult be a Királyod?
Van itt egy másik ellentmondás is, amit érdemes megfejtenünk. Az ószövetségi Zakariás próféta triumfáló királyról jövendöl. (Zak 9,9-10) De hát hol van itt ez a győzedelmes király? Talán a szamárháton? Hát ez teljességgel lehetetlen! Pedig ott van, csak észre kell vennünk. Mert ő nem földi javakat, nem anyagi értékeket, nem világi hívságokat kínál, hanem belső lelki értékeket. Más szavakkal: az ő országa nem anyagi javakra, hanem lelki értékekre épül fel. Sokkal fontosabbak a belső lelki értékek, mint a külső formaságok. – S ha most így nézzük magunkat, bizony érezzük, hogy sok a hiány, sok a tévút, sok a téveszme életünkben, sok a bűnünk gondolatban, szóban és tettekben. Ez az élet nem az az élet, amelyre Jézus rendelt bennünket. És vajon nekünk nem kellene komolyabban meggondolni, miért állt Jézus elé az a művelt zsidó ember? Dehogynem! Figyeljük csak meg: ennek az őszinte embernek megmozdul a belső, rejtett élete és kezd világossá válni előtte, hogy nem az emberi erőfeszítésre épülő vallásos tisztelet a legfőbb jó, hanem a legbensőbb lélekből fakadó szerető hit. Ha most behunynánk szemünket és végigpörgetnénk keresztyén életünk sok-sok eseményét, vagy egyházi életünk történéseit és ha őszinték akarunk lenni, akkor bizony sokszor a hittel nem megajándékozott emberek esetében tapasztalunk több emberséget, nagyobb bátorságot, mélyebb szeretetet, nemes lelkűséget és irgalmas magatartást. Jó nekünk tanulnunk ettől a kívülről jövő embertől! Jézus is szívesen vette érdeklődését és szeretettel mondta neki: „Nem vagy messze az Isten országától!” Ha komolyan megvizsgáljuk magunkat és belátjuk hibáinkat, fogyatkozásainkat, jól tesszük, mert most a böjt utolsó vasárnapján vagyunk, amikor még nem késő. Lássuk meg, hogy életünk akkor lesz kedves Isten előtt, ha cselekedni is fogjuk a szeretet parancsát, ha fölnézünk a keresztre és irgalomra nyílik szívünk embertársaink iránt. Ha ebben a kis országban, a csonka hazánkban csupán a keresztyének szíve mozdulna Krisztus felé, csupán a keresztyének szíve indulna cselekvő szeretetre mások iránt, milyen nagy dolgok történhetnének. Máris átalakulna az életünk!
Most Te Testvérem, aki itt vagy ezen az istentiszteleten, nem véletlenül jöttél el, mert Jézus akart neked mondani valamit: „nem vagy messze az Isten országától!” Ezt onnan mondja a szamárhátról, neked mondja, aki nézed őt és nem érted, kicsoda ő. Ha lélekben elé állsz és csupán annyit kérdezel: Uram, miért vonultál be a szent városba, bizonyosan kapsz választ tőle. Ő azt fogja neked mondani, mert én vagyok a Te királyod! Örök értékekkel akarlak megajándékozni! Ha ezt megérted, ha a szívedben átérzed Krisztus irgalmasságát, amit érted tett, akkor jól készülsz a Húsvétra. Ha belátod, hogy életedet más értékekre kell alapozni, akkor jó úton jársz, mert bűneid megbocsáttatnak és tied lesz a feltámadás öröme és az örökélet íze már ebben a földi életben. S ekkor fogod megtudni, mit jelent Isten országának tagja lenni, mit jelent azon belül élni, Krisztussal lenni, őt elfogadni győztes Királynak, s ezért őt dicsőíteni és az embertársainkat szeretni. Ámen
Utóima: Urunk Jézus, amikor látjuk lelki szemeink előtt bevonulásodat Jeruzsálembe és értelmünkkel fölfogjuk, miért tetted meg ezt az utat, szégyenkezve mondjuk el, nem értettük királyi tettedet, nem értettük, hogy te értünk vállaltad a szenvedés útját, s nem jutottunk el odáig, hogy téged követve új alapokon építsük országodat. Köszönjük, hogy erre szüntelenül figyelmeztetsz, és adsz nekünk lehetőséget arra, hogy eléd álljunk és kérdezzünk küldetésed felől. Most is ezt tettük az igehirdetés közben és elvisszük magunkkal biztató válaszodat: „nem vagyunk messze az Isten országától!” De mi alázattal megvalljuk Urunk, hogy nem kívülről akarjuk szemlélni országodat, nem közelről akarjuk látni annak életét, hanem benne akarunk munkálkodni a szeretet élete szerint. Add meg ezt a nagy ajándékot nekünk, hogy ezáltal átformálhassuk életünket, egyházunkat, népünket. – Áldd meg hazánkat és adj békességet a Földön minden népnek, valamennyi embertársunknak. Könyörülj magyar népünkön, s a sok szenvedés és megaláztatás közepette adj hitet testvéreinknek Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken, Kárpátalján és adj nekik biztató ígéretet egy boldogabb, hitben épített jövendőről. Hallgasd meg imádságunkat a Jézus Krisztusért: Ámen.